28. nap Modellem

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok rész kimaradásáért! - Mym

Olive

Így átgondolva még jobb ötletnek bizonyosul a diákmunka. Nem csak nézni szeretem ezt a nyüzsgést, sokkal jobb, hogy a része is vagyok. Megtudtam, hogy mit érdemes kérni vagy éppen azt, amit semmi képen sem. A reggelben az tölti ki mindenki idejét, hogy egy kávéval és péksütivel szolgálják ki a munkába indulókat, a sulisok inkább este jönnek, amikor eléggé kibulizták magukat, vagy már kihúztak pár dolgot a bakancslistájukról, esetleg, ha a buli előtt megéheznek. De akárhogy is, nem jó napi 8-12 órát dolgozni. Ami a leginkább a bunkó fiúk megjegyzése, és nem éppen kedvelt ismerősünk gúnyos megszólalásaik, nézésük. De nem akarom anyámat a fősuli okozta kiadásokkal is terhelni, főleg nem a lányokkal tervezett kirándulás árát.

  Fáradtan ültem le a padlómra az ágyam elé. Még átöltözni se volt időm, lekéstem volna az utolsó metrót is. A rögtönzött sprintet választottam a haza sétálás helyett, így csak a kötényt tudtam lekötni a derekamról.  Holnap nem kell korán kelnem. Ez a legjobb a nyári szombatban. Nincs nagyobb forgalom, simán elenged a főnök is.
A telefonom hangszórójából felcsendült a jelenlegi kedvenc számom.
- Na, kik mennek majdnem két hétre túráznii? Alig várom a holnapi indulást! - Kelly az elmúlt egy hétben minden nap felhív reggel és este, hogy biztosan ne felejtsem el. Ha nem is hívott volna az elmúlt héten, akár el is felejtettük volna Nancy-vel, hogy mikor is megyünk, annyira összemosódtak a napok.
 Örülök a túrának, de mégse szeretnék már annyira nekivágni. Trenttel már egyre több mindent megbeszélünk, rá vesszük egymást valamire. Igaz, a nyári meló nem hagyja,hogy sokat együtt legyünk, de jobb, hogy nem vagyunk együtt sülve-főve, unalmas lenne a nyár. Mégse szerezhetünk minden nap ilyen kalandokat!
A Kelly-vel való örömteli beszélgetés után vettem egy forró fürdőt és egyből elaludtam.
A lehető legkeményebb nyolc óra lehetett eddig, amit egyszerre lehúztam. Reggel kipihenten feltudtam kellni és elkezdtem öltözködni, mivel Trent fél órán belül értem fog jönni.
Nem tudom milyen terve lehet Trentnek a mai napra, ha lehet még jobban izgultam. Még mindig nem tudom miért nem tudtam megszokni, hogy már a barátom, nem csak a legjobb barátom aki iránt többet érzek, mint kellene.
A hajam a maga életét élve ma mégis hullámos lett, amit csak elég volt kifésülnöm és már fel is vehettem a rövidnadrágot egy pólóval.

- Szóval... akkor hol is járunk? - a kocsi ablakán át kerestem egy árva táblát, vagy akármit, ami megmagyarázza hol is járhatunk.
- Page mellett van egy szép... hely.
- Hű... - ki voltam segítve a magyarázatával, de eszembe jutott egy híres "hely"- Canyon?
- Honnan tudod?? - Trent elképedve nézett rám, sokat dolgozott azon, hogy meglepetés legyen.
 A kocsiból kiszállva nem indultunk meg, hanem Trent elővette a fényképezőgépéhez tartozó táskáját.
- Művészi fotó roham? - mosolyogtam. Nekitámaszkodva az autónak, figyeltem amíg összerakja a gépet.
- Olyasmi. Csak! - feltette mutatóujját, hogy várjak. Elfordítottam a fejem, a bejáratot figyeltem.
A fényképezője vakujára lettem figyelmes, azonnal ránéztem.
- Végül rávettél a fotópályázatra és ez egy nagyon is jó alkalom, mert te leszel a modellem. - Újabb képet készített, immár vaku nélkül.
- Tessék?!
Tudtam, hogy modelles fényképet várnak, de cseppet sem utaltam rá, hogy betöltöm ezt a posztot. Inkább a nézd, itt a pályázat jelentkezz, úgyis ráveszlek embert akartam játszani. Egyszerre csak egyet lehet! Ez nem érvényes!
- Olive. Mióta ideértünk két képet készítettem, amik tökéletesek, az úton is amíg nem figyeltél. nézd! - a fényképezővel hozzám lépett, derekamra tette a kezét.
A kocsinak dőlve, lábaimat keresztbe rakva, kezeimmel kicsit távolabb támaszkodok a csípőmtől, a hajam olyan, mintha pont akkor fordultam volna el, vagy jött egy giga nagy szél.
- Olyan, mint a legtöbb embernek az Insta képe! De komoly! - örültem, mivel nem tudtam, hogy rólam lehet ilyen képet lőni
- Természetes, hogy jó, hisz az én kis modellem vagy. - odahajolt egy csókért, amit hárommal kellett viszonoznom.

A kanyon gyönyörű útján sok kép készült, de mégse annyi, amennyi csókot váltottunk.
Úgy éreztem tökéletesnek kell lennie a nyárnak. De a baj a fesztivállal közeledett. Egy igazán mély pontot hagyott bennem, megmagyarázni se lehetett mégis miért történt. Még mosolyogva indultunk neki az egész túrának a lányokkal, elméletileg itthon hagyott barátaink.

- Mindent beraktunk... induljunk - Nancy az utolsó sporttáskát dobta be a kis furgon hátuljába.
Még egyszer megöleltem anyát és beültem a furgonba. ja, a kis hármasunk kiegészült négyre, Fred túllépett a Rebecca ügyön és hamar meg is találta élete szerelmét, a kis szöszi Alice-t. Alice-al hátrakerültünk, mivel mi még újak vagyunk. Igen, Nancy és Kelly mindenben találnak kibújót. Csak mindenkinek kellesz vezetnie is.
- Csajok. Érzem...ez egy felejthetetlen nyár lesz! - Kelly kinézett az ablakon mosolyogva, majd hirtelen ötlet vezézerelte, lőttegy szelfit. Nyugi, nem volt semmi puska, vagy pisztoly.
De egyben igaza volt... sajnos tényleg felejthetetlen nyár volt...