2016. április 17., vasárnap

27. nap A randiért

Sziasztok! Mert vasárnap van és új rész! :)

Trent

 Az újságostól sétáltam ki, mint minden nap ötkor. A kávézó ajtaja csilingelt amikor benyitottam, a pultnál dolgozók rám néztek, majd folytatták a dolgukat. Leültem az egyik szabad székre a pultnál és vártam a barátnőmre. Mindjárt lejár az ő munkaidője.
Amikor meglátott elmosolyodott, puszit küldött. Sürgött-forgott a kis kávézóban, mindenkire kedvesen rámosolygott akivel felvette a szemkontaktust. Csak még mindig nem értem miért pont itt akart dolgozni. Máshova is jelentkezhetett volna diákmunkára, amire alkalmasabb is lehetett volna.

- Tudod mi jár a fejemben? - kérdezte. A troli megállóban álltunk a korlátnak támaszkodva. Derekát átöleltem, puszit adtam hajára, majd ránéztem.
Kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Még sose volt hivatalos és rendes randink. Elhívnál egyre?
Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy kimondja mit szeretne. Persze ez hátrébb áll az engem szeret tulajdonságától.
- Azt hittem sose kérdezed meg - vigyorogtam. - Olive, eljönnél velem randizni?
- Nem is tudom... - arca komolyabb lett.
- Ne csináld már!
- Egy feltétellel... - kezeit mellkasomra tette, meglátta a közeledő trolit. - Semmi mozi, vacsora, bowling és ilyenek. Lepj meg! - kacsintott. Puszit nyomott a szám sarkára és elindult a trolihoz, amihez persze követtem. Legalább egy helyen szállunk le.
A házuk előtt hosszasan elbúcsúztunk.
- Szombaton tizenegyre érted jövök.

Nem kis fejtörést okozott a randi helyének kitalálása. Igazából csak tegnap tudtam biztosra, amikor autóval kellett bemennem egy fotós versenyre.
 Megmondtam neki, hogy valami kényelmes dolgot vegyen fel, de még így is gyönyörű volt a kis kék ruhájában. Állítása szerint nagyon is kényelmes néha ruhát hordani.
Olive nem tudta, hogy éppen hova tartunk, csak amikor megérkeztünk az úti célhoz. Szemem sarkából néztem arcát, örül-e. Szája felkunkorodott, szeme csillogott. Tudtam, hogy szerethet eljönni az állatkertbe. Alig akart engedni összekulcsolt ujjainkon, mikor egy kisebb manőverezésbe kezdtem a parkolással.
 Elsőnek a fókákhoz mentünk Olive kérése miatt, mivel imádja ezeket az állatokat. Kézen fogva sétálgattunk, elcsattant egy-két, talán három-négy csók. Igazából mindezt élveztem is, mert már nem kellett megállnunk a barátság vonalnál.
 Oliv-ot lekötötték a gyűrűs farkú makik, addig én meglepetés céljából - természetesen cukkolás miatt is - vettem neki egy vattacukrot. Átadtam neki, amiért kaptam egy vállba bokszolást. Nem tudott sokáig durcizni, megfogtam a derekát és magamhoz húzva megcsókoltam.
Olive kezéből persze akkor lopta ki a kis Julian maki a vattacukrot, így abba kellett hagynunk. Valahogy nem szimpik most már ezek a majmok. Mi joga van ahhoz, hogy megszakítsa a csókunk? A kis szemtelen! Ráadásul Olive hajába akart tetvészni, a vattacukrot meg sem értem hogy tudta egyben betömni.
A pávián pedig pofátlan módon a fejemhez vágta a tőlünk kapott gyümölcsöt, a kacsa megkergette a barátnőmet!
- Nagyon félek tőle! Nézd! Úristen! Tud repülni! - Olive a simogatóban szaladt a.... khm kacsa elől.
- A füzeteden is van kacsa.
- De ott aranyos. Igazából vadállatok! Segíts! - Azonnal felugrott az ölembe. Lábait összekulcsolta derekam körül, karjával nyakamba csimpaszkodott. Azonnal megfogtam a derekánál. Na jó! Talán egy kicsit lejjebb.
- Mit kapok cserébe, ha megvédelek a gonosz kacsától? - vigyorogtam.
- Egy csókot? - erőltetetten mosolygott.
Egy ugyan már... pillantást kapva elgondolkozott.
- Kettő? - vigyorgott.
- Biztos meg akarlak menteni? - mosolyogtam, szemét figyeltem.

A legérdekesebb az állatok között mégis az volt, amikor a tigrisek... nos. Kicsi tigrist csináltak.
Mindezek mellett nagyon jól éreztük magunkat, máris lefoglaltam a következő szombati napot egy újabb randira.
 Olive frissen zuhanyozva visszajött a szobájába. Míg nem végzett az ágyán feküdtem.
- Nem lehet igaz, hogy te nem izzadtál le és még nem is érződik meg rajtad az állatok szaga.
Mosolyogva felálltam, mögé léptem miközben a tükör előtt fésülködött. Derekát körbefontam karjaimmal, fedetlen vállára apró puszikat adtam. Kulcscsontjához értem mikor megfordult és megcsókolt. Annyira hosszúra nyúlt a csatánk, hogy nagy levegővétel közben tudtam beszélni, vagy a csókok közben mondtam el mire gondolok.
 - Mit szólnál, ha kipróbálnánk azt amit láttunk a tigriseknél? Engeded papatigrist az anyatigrisre rámászni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése