2016. február 28., vasárnap

19.nap Újra együtt

Sziasztok! ne haragudjatok a sok rész kihagyásáért! Mostantól egyedül fogom vezetni a blogot, meglepetést is tervezek a későbbiekben! -Mym

Olive

- Josh és én már... rég nem vagyunk együtt. - Meg se várta, hogy befejezzem mondatom. Már el is száguldott.

 A napokban tovább is távolságtartó maradt Trent. Igaz én se próbáltam eddig annyira a közelébe férkőzni, de ma vettem a bátorságot és megszólítottam a DÖK megbeszélés előtt.
- Szia! Hogy vagy? - Oké. Ennél sivárabb már nem is lehetett volna. - Úgy mostanában. Érted. - De... lehet.
- Szia! Megvagyok. Te?
- Igaz tudtad, hogy anyámnak van barátja?
- Sejtettem.
- Amikor legutóbb nálunk voltál lementem a nappaliban és megláttam.
- Milyen?
- Néger!
- Ez komoly? - megvillantotta fehér fogait.
- Ne röhögj! - meglátta szúrós tekintetem és abbahagyta a nevetést.
 Na igen. Fogalmam se volt miért mondtam el neki. Vagy csak azért, hogy ne legyen sivár a beszélgetésünk? Igazából már édesmindegy, mivel kitudtam magamból beszélni anyám újdonsült szerelméről a véleményem és szerintem már nem is haragszik rám Trent. Bár... nem mintha jogos lenne. Lehet nem is volt rám mérges.
 Egész jól elbeszélgettünk, de Trent arcát elfordította amikor elment mellettünk valaki.
- Csá Josh. - Hogy ki?!
- Cső Trent. - Josh visszalépett hozzánk. Direkt nem nézett rám, amiért nem is vádolom. Nekem se lenne kedvem a volt barátomra akár pillantani se, ha úgy szakít velem, hogy bevallja a legjobb barátjába szerelmes. Márpedig én ezt szó szerint így mondtam el neki. Hopsz...
- Gondolom beszélgetnétek - rám emelte íriszeit Trent. Arcom kicsit eltorzulhatott, mivel értetlenül nézett vissza rám, főleg amikor meggondolatlanul válaszoltam.
- Mégis miért beszélgetnénk?
- Mert a barátod? - összevonta szemöldökét.
- Mivel nem az nem hinném, hogy akarna velem bármiféleképpen kapcsolatba lépni.
- Ja... ez esetben. Szia Josh! - na ja. Mi se a kedvességünkről vagyunk híresek.
- Hé! Most az egyszer tudtad a nevét!
- A kedvedért megtanultam.
- Oh... milyen megható! Mit tanultál még meg a kedvemért? - vigyorogtam.
- Jobb ha nem tudod.
- Ahogy gondolod. Eljönnél velem kutyát sétáltatni?
- Jé! Azt mondtad kutya és nem kutyi!
 Kinyújtottam a nyelvemet amin ő csak mosolygott. A DÖK megbeszélés után egyből eljött velem Bonnie-ért.
 Tudtam úgyis fog kérdezni Josh-ról, de még nem akartam róla beszélni. Majd csak akkor, ha odaérünk a ,,kilátóhoz".
 Amit sejtettem be is következett, de először a diáknapról beszélgettünk, majd a készülő csereprogram alapján készülő tanulmánykirándulást. Történetesen először Lobdonba fogunk több órán át repülni az ország lehető legcsapadékosabb részére. Mindez nekem szokatlan lesz, mivel itt szinte a sivatag mellett lakva egyáltalán nem esik az eső, vagy ha mégis egy két csepp leesik a legnagyobb zápor történik.
- Már csak anya bólintására várok és azonnal jelentkezek. Végül is... nem ugyanolyan amilyen a képeken.
- Megölsz? - sejtelmesen rám mosolygott.
- Mégis miért tenném? -megdöbbentett kérdése stílusa.
- Tudtam, hogy Penny nem fog egyből belemenni és beszéltem vele. Ne örülj! Volt egy kikötése!
- Túl jól ismersz és ünneprontó vagy! - megjátszva a sértődöttet keresztbe fontam karjaim és vártam, hogy folytassa mondandóját.
- Nekem is mennem kell...
- De ez jó hír! Ha egy londoni kollázst bemutatsz az újságnak garantált, hogy felfognak venni!
- Akkor örülsz? - a srác egy szemöldökét felhúzta.
- Miért? Nem kéne? - mosolyogtam. - De, azért... ami a diáknapot illeti!
- Megígérem nem megyünk a közelébe se!
- A francokat nem! Mindent kipróbálsz velem! - vigyorogtam.
- Ha muszáj...
- Meglátod nem kellesz erőltetnem téged! - kacsintottam egyet és felálltam a földről.