2016. április 17., vasárnap

27. nap A randiért

Sziasztok! Mert vasárnap van és új rész! :)

Trent

 Az újságostól sétáltam ki, mint minden nap ötkor. A kávézó ajtaja csilingelt amikor benyitottam, a pultnál dolgozók rám néztek, majd folytatták a dolgukat. Leültem az egyik szabad székre a pultnál és vártam a barátnőmre. Mindjárt lejár az ő munkaidője.
Amikor meglátott elmosolyodott, puszit küldött. Sürgött-forgott a kis kávézóban, mindenkire kedvesen rámosolygott akivel felvette a szemkontaktust. Csak még mindig nem értem miért pont itt akart dolgozni. Máshova is jelentkezhetett volna diákmunkára, amire alkalmasabb is lehetett volna.

- Tudod mi jár a fejemben? - kérdezte. A troli megállóban álltunk a korlátnak támaszkodva. Derekát átöleltem, puszit adtam hajára, majd ránéztem.
Kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Még sose volt hivatalos és rendes randink. Elhívnál egyre?
Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy kimondja mit szeretne. Persze ez hátrébb áll az engem szeret tulajdonságától.
- Azt hittem sose kérdezed meg - vigyorogtam. - Olive, eljönnél velem randizni?
- Nem is tudom... - arca komolyabb lett.
- Ne csináld már!
- Egy feltétellel... - kezeit mellkasomra tette, meglátta a közeledő trolit. - Semmi mozi, vacsora, bowling és ilyenek. Lepj meg! - kacsintott. Puszit nyomott a szám sarkára és elindult a trolihoz, amihez persze követtem. Legalább egy helyen szállunk le.
A házuk előtt hosszasan elbúcsúztunk.
- Szombaton tizenegyre érted jövök.

Nem kis fejtörést okozott a randi helyének kitalálása. Igazából csak tegnap tudtam biztosra, amikor autóval kellett bemennem egy fotós versenyre.
 Megmondtam neki, hogy valami kényelmes dolgot vegyen fel, de még így is gyönyörű volt a kis kék ruhájában. Állítása szerint nagyon is kényelmes néha ruhát hordani.
Olive nem tudta, hogy éppen hova tartunk, csak amikor megérkeztünk az úti célhoz. Szemem sarkából néztem arcát, örül-e. Szája felkunkorodott, szeme csillogott. Tudtam, hogy szerethet eljönni az állatkertbe. Alig akart engedni összekulcsolt ujjainkon, mikor egy kisebb manőverezésbe kezdtem a parkolással.
 Elsőnek a fókákhoz mentünk Olive kérése miatt, mivel imádja ezeket az állatokat. Kézen fogva sétálgattunk, elcsattant egy-két, talán három-négy csók. Igazából mindezt élveztem is, mert már nem kellett megállnunk a barátság vonalnál.
 Oliv-ot lekötötték a gyűrűs farkú makik, addig én meglepetés céljából - természetesen cukkolás miatt is - vettem neki egy vattacukrot. Átadtam neki, amiért kaptam egy vállba bokszolást. Nem tudott sokáig durcizni, megfogtam a derekát és magamhoz húzva megcsókoltam.
Olive kezéből persze akkor lopta ki a kis Julian maki a vattacukrot, így abba kellett hagynunk. Valahogy nem szimpik most már ezek a majmok. Mi joga van ahhoz, hogy megszakítsa a csókunk? A kis szemtelen! Ráadásul Olive hajába akart tetvészni, a vattacukrot meg sem értem hogy tudta egyben betömni.
A pávián pedig pofátlan módon a fejemhez vágta a tőlünk kapott gyümölcsöt, a kacsa megkergette a barátnőmet!
- Nagyon félek tőle! Nézd! Úristen! Tud repülni! - Olive a simogatóban szaladt a.... khm kacsa elől.
- A füzeteden is van kacsa.
- De ott aranyos. Igazából vadállatok! Segíts! - Azonnal felugrott az ölembe. Lábait összekulcsolta derekam körül, karjával nyakamba csimpaszkodott. Azonnal megfogtam a derekánál. Na jó! Talán egy kicsit lejjebb.
- Mit kapok cserébe, ha megvédelek a gonosz kacsától? - vigyorogtam.
- Egy csókot? - erőltetetten mosolygott.
Egy ugyan már... pillantást kapva elgondolkozott.
- Kettő? - vigyorgott.
- Biztos meg akarlak menteni? - mosolyogtam, szemét figyeltem.

A legérdekesebb az állatok között mégis az volt, amikor a tigrisek... nos. Kicsi tigrist csináltak.
Mindezek mellett nagyon jól éreztük magunkat, máris lefoglaltam a következő szombati napot egy újabb randira.
 Olive frissen zuhanyozva visszajött a szobájába. Míg nem végzett az ágyán feküdtem.
- Nem lehet igaz, hogy te nem izzadtál le és még nem is érződik meg rajtad az állatok szaga.
Mosolyogva felálltam, mögé léptem miközben a tükör előtt fésülködött. Derekát körbefontam karjaimmal, fedetlen vállára apró puszikat adtam. Kulcscsontjához értem mikor megfordult és megcsókolt. Annyira hosszúra nyúlt a csatánk, hogy nagy levegővétel közben tudtam beszélni, vagy a csókok közben mondtam el mire gondolok.
 - Mit szólnál, ha kipróbálnánk azt amit láttunk a tigriseknél? Engeded papatigrist az anyatigrisre rámászni?

Díj!


Sziasztok!
A blogon nézelődtem, amikor meglátta Kriszti írását a chatbe, a No Name Blogról! Köszönöm szépen! ^^

10 dolog rólam:
1. Jövőre kezdem a középiskolát és még nem kaptam meg a papírt, hogy felvettek-e, szóval izgulok.
2. Egy fél éve újra folyamatosan olvasok.
3. Csak a legjobb barátnőm tud a blogról az ismerőseim közül. Nagy Olive és Trent fan.
4. Imádok enni, nagyjából állandóan eszek. Igen, most is.
5. Nem szeretem a felszínes, beképzelt embereket, nem tűröm ha valakit kibeszélnek.
6. Az olvasás mellett szeretek rajzolni.
7. Egyenlőre csak olvasok, de szeretnék írni is egy regényt.
8. Mindig az adott pillanatban olvasott könyv a kedvencem.
9. Igazából minden könyvet imádok amit eddig elolvastam, és ugye... ahogy a szülők se tudnak választani a gyerekük között szitu lép fel, amikor megkérdezik: Mi a kedvenc könyved?
10.Mondtam már, hogy imádok enni? :D És elfogyott az ennivalóm...

Válaszom a 10 kérdésre:
1. Körülbelül mennyi időt töltesz el a blogot szerkesztésével egy héten?
Egy-két órát, de ez változó az új résztől is.
2. Milyen típusú blogokat szeretsz olvasni? 
Mostanában nem szoktam blogot olvasni, inkább könyveket. De szeretem a fantasyt, egy kicsi romantikával és persze az egyedi történeteket.
3. Mit gondolsz a személyes témájú blogokról?
Szerintem jó, hogy felvállalják magukat, mivel a legtöbben nem - ahogy én se. Érdekesek.
4. Szerinted mitől függ, hogy hány feliratkozó van egy blogon?
Bevallom, nem tudom a választ, pedig régebben sokat gondolkoztam rajta. Persze az alap, hogy jó a történet alapjai, a formája, megfogalmazása, írása. A legtöbben lehet nem szeretnek felíratkozi, de mégis minden részt elolvas.
5. Szerinted hetente hány bejegyzés az optimális?
Egy minimum, aki kettővel készül az szerintem jobb is lehet, de nem mindenkinek lehet rá annyi idője írni.
6. Fontos, hogy egy blogger sokat olvasson?
Szerintem igen, mert így akár ötleteket is kaphat a történetéhez, főleg amikor ihlet hiánya van.
7. Vannak komolyabb terveid az írással? 
Igen. Egy regény vázlatait is tervezgetem, de ez még csak vázlat lesz egy darabig.
8. A családod, illetve a szűkebb környezeted tud arról, hogy blogot vezetsz?
Édesanyámnak említettem, NaTit, akivel elkezdtük ezt az egészet vele jó barátságban vagyok, ovi óta ismerjük egymást. A legjobb barátnőm pedig - fent említettem - állítása szerint nagyon szereti a történetem, aminek nagyon örülök.
9. Mennyi ideje blogolsz?
huhh... Régebben vezettem valamit, ami kusza volt. De azóta befejeztem egy blogot is, elkezdtük ezt a blogot és nem tudom hány éve. Talán két éve tértem a bloghoz.
10. Vezettél már egyidejűleg több blogot? Ha igen, hányat?
Hármat- négyet, ezek között volt ajánló blog, de nem volt túl jó egyszerre vállalni mindet.

Az én 10 kérdésem:
1. Szerinted miért lehet jobb álnéven írni?
2. Mit írtál először?
3. Komolyabban is akarod folytatni az írást?
4. Olvasni, vagy inkább írni?
5. A családod vagy ismerőseid tudják, hogy írsz?
6. Milyen témájú könyveket/ blogokat szeretsz inkább olvasni?
7. Számít, hogy hányan iratkoznak fel a blogodra, vagy annak örülsz, hogy visszatérnek, de nincsenek feliratkozva a blogodra?
8. Előre megszereted írni a részeket, vagy mindig mielőtt kirakod előtte egy-két nappal?
9. Szereted ál/blogger neved  nélkül hirdetni blogod?
10.Szerinted miért szoktak a legtöbben visszatérni egy blogra?


Akiknek tovább küldöm:
1. Get out Alive
2. Feljegyzések
3. Online dobverő
4. Roxfort
5. Love knows no bounds
6. Secrets of Empire
7.  Az álarc mögött 
8. Diáknap
9. Better than words
Sajnos nem sok blogot olvasok, és van ami befejezett:
Az utolsó kirándulás /mindenképpen olvassatok bele/ :)
My best friend, Harry Styles or no?

2016. április 11., hétfő

26. nap Szeretlek

Sziasztok! Úgy gondoltam feleslegesen írnám le a kirándulást, inkább csak a lényeget a hazatérés napját.  Az oldalsávban pedig van egy kép, felette Trailer feliattal. Ha rákattintotok... akkor megtudjátok nézni a Trailert - logikus... oké. Jó olvasást! :) - Mym

Olive

- Micsoda?! - tátott szájjal néztem a táblát a repülőtéren.
- Nem csoda... - Trent is kedvtelen lett, de szokása mindent átgondolni és mosolygott. - Vagy mégis?
Sötét; ez most nem segít pillantást vetettem rá.
- Nem hiszem el, hogy  nem indul a gép! Hülye időjárás... Hülye vihar...
Egy nyugi nem lett volna elég. Ezzel tisztában volt Trent és inkább meg sem szólalt, mikor a leg nem kedvesebben néztem rá.
 Mindennél jobban haza akartam menni. A lányokkal akikkel egy szobában volt jól kijöttem velük, de nem akarok még több időt a szállásunkon tölteni. Túlságosan közel volt Trent, még mindig nem beszéltük meg a történteket. Egyiket sem... csak haza akarok menni, bedőlni az ágyamba. Talán egy könnycseppet megengedhetek magamnak elmorzsolni, de többet nem.
 A repülőtér tömve volt turistákkal, most kezdődtek a nyaralások. De jó! Ők legalább eljutottak oda ahova akartak! Szuper! Minden happy! Kapják be.
 A táblát néztük a csoporttal, ahol kiírják mikor indul melyik gép, hova. Az Amerikába tartó gépek többségének a járatát törölték.
- Fantasztikus... - dünnyögte Amy mellettem. Szinte végig a fején volt az a fránya fülhallgató.
- Te mondod? - még halkabban dünnyögtem.
- Gyerekek! Felhívtam az eddigi szállásadónkat. Sajnos már nem maradhatunk még egy éjszakára.
Na ez a fantasztikus! Nem csak törölték a járatunk, de reptéri csövesek is leszünk!
- Találtam egy kisebb panziót, elég hely van. Sajnos a busz se tud már visszajönni értünk, járattal kell mennünk. Mindenki álljon be párosával, nehogy valaki lemaradjon és ne találjuk meg.
Már a dedóban is kezdem érezni magam.

 Még az eddigi szállásunk is öt csillagos szállodának felelhetett meg ettől a panziótól. Engesztelés képen kaptunk egy szabad estét. Szórakozó helyekre is mehettünk, de csak ha nem iszunk. Igazából nagyon kedves idegen vezető jött velünk Kingmanből. Csak én nem akartam a városban csatangolni, de a penészes szobában sem akartam ülni. A lányok elmentek valami klubba, kifogásokat kerestem,  hogy ne kelljen velük mennem.
 Halk kopogás ébresztett fel a gondolataimból. Már rég a gépen lennénk az Atlanti - óceán felett. Szép álom.
Kinéztem az ajtó kukucskálóján. Nem bíztam ebben a helyben. Akár a baltás gyilkos is lehetne...
- Mondjad - kinyitottam Trent előtt az ajtót.
- Hmm... Ennél azért melegebb fogadtatásra gondoltam. - látszólag megbánthattam, de belül egyáltalán nem érdekelte. - Készülj. Megyünk.
- Sehova. Én legalábbis. Keress valaki mást akit ugráltathatsz.

 Nevetve mentünk vissza a szobám ajtaja elé. Újra visszamentünk a Big Benhez és a London Eye-hoz.
- De mérges valaki. És bátor. Felvágták a nyelved? - tovább incselkedett.
A.kulccsal kinyitottam az ajtót, neki támaszkodtam az ajtófélfának.
- Tudod egy tetkó sok szabadságot ad - megsimítottam oldalamat.
- Ez komoly? - vigyorgott Trent. Kérésem ellenére belépett. - Vagy a folyosón akarod megmutatni?
- Ha egyáltalán nem akartam?
Ezt én se akartam elhinni. Sóhajtottam egyet, belöktem magam után az ajtót. Könnyen kigomboltam az ingem alját, hogy akadálymentesen felhúzzam amíg a tetoválás tart.
- Mondtam már, hogy hivatalosan is nagykorú vagyok?
- Hűha... Igazi gengszterrel van dolgom! - hirtelen megéreztem meleg ujjait a tetováláson.
- Libabőrös lettél - rám vigyorgott.
- Még érzékeny.
Odalépett az éjjeliszekrényemhez és valamit levett róla. Háttal állt nekem, leültem az ágyamra, onnan figyeltem hátizmát.
Mire megfordult a könyökömön támaszkodtam. Az éjjeliszekrényemre néztem, de eltakarta. Mély levegőt vettem amikor hozzáért az oldalamon lévő tetováláshoz. Teljes odafigyeléssel beledörzsölte a krémet a színes bőrömbe.
- Kész - mosolygott. Kezét derekamon hagyta. A benntartott levegőt lassan kifújtam tüdőmből. Szempilláim alól néztem, ahogy tetoválásomat figyelte, közben ujjával kis köröket rajzolt rá.
- Trent... Hagyd abba! - ülő helyzetemből felálltam.
- Olive. Tudom, hogy szeretsz. Bevallottad. Csak én nem. Ami kár, mert szerelmes vagyok beléd. Nem akarok többé csak a barátod lenni! Nem tudok. Amit mi teszünk olyan, amit a párok szoktak. Már csak máshogy kell egymáshoz közelednünk, mert már csókolóztunk is, az ég szerelmére!

   Nem tudom, meddig leszünk együtt. Lehet éveket. Hónapokat. Heteket... De az is lehet, hogy csak pár napot, de már nem érdekel. Boldognak érzem magam.


2016. április 1., péntek

25. nap Megértem...

Sziasztok! Elhagytuk a történet felét, már nem sok idő áll még Olive és Trent előtt, hogy tovább alakítsanak! - Mym

Trent

A nyár utolsó hetén alig volt óránk együtt Olive-val, amit nagyon bánok, mert nem tudtuk megbeszélni a történteket. Ahogy tudtam úgyis készült délutáninként az angliai cserediák programra. Mi megyünk, egyetlen napon találkozunk az Angliában élő iskolásokkal és tovább nézzük a nevezetességeket. Micsoda program! Egyébként Londonból csak szeptemberben repülnek át hozzánk.
- Fiam! - anya magassarkújában topogott be a nappaliba. - Nézd! Találtam jó vastag széldzsekit! Ez valami fantasztikus! Hívjuk fel Penny-t, hogy ő talált-e már Olive-nak? Mert ma reggel összefutottam velük két utcával lentebb és még akkor nem volt. Azt mondta költöztek. Tudod milyen közel vannak? Nagyszerű! Így gyakrabban láthatom a kis aranyos barátnődet!
 Mosolyogtam anyámon, hogy mennyire megkedvelte Olive-ot, közben meg csak kétszer jött el nálunk. Várjunk! A közelben laknak? Ezt miért nem tudom?!
- Anya... Olive nem a barátnőm.
- Ó! - leengedte a kezét, de hirtelen újra jó kedve lett. - Még! Látszik, hogy nektek együtt kell lennetek!
Lerakta mellém a kabátot és bement a konyhába.
Elterültem a kanapén, a plafont néztem miközben gondolkoztam. Melyik házba költözhettek? Csak két házról tudok amit elakartak adni. Ha meg odaállítok több nap után, hogy nem beszéltünk csak köszönő viszonyba kerültünk mit tehetnék?
- Anya! Van még sütink? Köszönteni kéne az új szomszédokat! - hasra fordultam és átnéztem a konyhába. Még jó, hogy egy helyiségben van.
- Milyen új szomszédokat? - összehúzta szemöldökét.
- Utcaszomszédoknak. Nem rég költöztek be. Egyébként nem tudom, hogy melyikbe költöztek Olive-ék. Azt mondta meglepetés. Egy úttal megkérdezem tőlük a kabátot.
- 452 - anyát nem lehet átverni. A sütit dobozostól a kezembe nyomta.
Most már dupla indokom van! Na ki a jó?

 Megkopogtattam a pirosra festett faajtót. Nehéz lesz megszokni, de örülök, hogy ilyen közel vagyok Olive-hoz, könnyen összefuthatok vele, ha Bonnie-t megy sétáltatni. Igaz az ablakban kell ülnöm, hogy tudjam mikor megy, de megéri.
Penny nyitott ajtót.
- Trent! Azt hittem hamarabb jössz! Sebaj. A házavatóra persze hivatalosak vagytok édesanyáddal és édesapáddal. Tessék. - kezembe nyomott egy kisebb papírt amire a részleteket írták. Odaadtam a sütit, a dupla indokomat is bevetettem, Olive-nak nem volt kabátja. Penny felhívta az anyámat, megbeszélték a méretet és a színskálát, de mivel anyám ismeri Olive stílusát nem lesz semmi baj. Penny nem tud elmenni az üzletbe, mert hamarabb bezár mire vége van a munkaidőnek. Úgy érzem azt is nekem kellesz elhoznom.
- Jaj! Sajnálom Trent, de Olive nincs itthon! - Penny kapcsolt, hogy pár perce csak csendben ültünk.
- Semmi baj... - mosolyogtam, de belül kicsit csalódott voltam.
- Nagyon örülök, hogy összebarátkoztattad őt azokkal a lányokkal. Már az előtt bemutatta őket, hogy átköltöztünk. Tudod... egy éve teljesen más volt. Helyesbítek. Majdnem egy éve.
- Ez csak Olive-on múlott és a lányokon múlott. De Penny! Miért nem akarja elfogadni, hogy Olive tetoválást szeretne? - Penny csendben maradt a hirtelen témaváltástól. - Láttam, hogy magának is van... Olive elmondta, hogy tudja kinek a neve kezdőbetűjét jelenti. A volt férje, Gordon.
-Ne haragudj Trent, de nem akarom, hogy Olive egy fiú miatt olyan hibát kövessen el, mint én. Tényleg ne haragudj, de te nem vagy jó. Ne gondold, hogy nem hiszem, hogy nem próbálkoztál! Édesfiam... nem vagyok annyira öreg róka én!
- Nem miattam csináltatná, semmi közöm az iránytűhöz, nincs szerepem benne.
- Iránytű?!
- Igen... vagyis. Két nyílból áll és a végein csak az irányaik kezdőbetűje van.
- Tényleg csak ennyi? - Penny összehúzta a szemét. Ha hazudok sose fog megbízni bennem és Olive inná meg a nagy részét. De ha nem teszem akkor mérges lesz, hogy nem is próbálkoztam.
- Persze. Nem mer többet bevállalni.
Olive igenis sokat bevállal. Mindenből. De azért helyeslőn bólogattam.
 Nemsokára itt van a születésnapja! Még csak azt se tudom mit adhatnék neki!
- Sajnos nekem mennem kell, ne haragudj Penny! - néha tegezem, és néha nem. Szokatlan.

 Úristen! Ma indulunk Londonba! Mindjárt a repülőn vagyok. Már csak ezen a túl hosszú folyosón kell végig mennem. Úgy érzem, mintha minden egyes lépésemmel közelebb lennék a célhoz. Milyen lehet beszívni a párás levegőt? Elegünk lesz majd a sok esőből, vagy élvezni fogjuk, mert nálunk ritka jelenség a csapadék.
 Fellépek a repülőre vezető lépcsőre, egyre gyorsabban veszem a lépcsőfokokat. A stewardess mosolygósan köszöntött mindenkit, meg kellett keresnünk a helyünket. Nos... ilyenkor általában minden hozzám hasonló ember örül, mert ablakhoz jut. Persze a kivételt erősítem, mert az ablak közelébe se kerültem. A középső sorban lévő három szék közül is pont a középső jutott nekem. Mérgesen leültem. Ha nem Olive fog mellettem ülni, akkor nagy baj lesz.
 Amy, a főszerkesztő ült le mellém fülhallgatóval a fülében.
Megláttam Olive-ot, még mindig kereste a helyét. Kérlek...kérlek ide szóljon a jegyed!
Ekkor beült mellém egy öreg, nagyothalló bácsika...
- Szerbusz fiam! Tom vagyok, téged hogy hívnak?
- Jó napot! Trent Weaver vagyok.
- Hogyan?!
- Trent! Weaver!
- Tudom én, hogy szeles az idő, de én a nevedet kérdeztem!

 Nem a legkellemesebb tíz órás út volt... Amy végig a telefonját nyomkodta, a füles végig a fején volt, le sem vette. Tom bácsi - úgy összebarátkoztam vele, hogy már nagypapának, vagy bácsikának is hívhatom. Már megérte eljönni! - amikor kellően összebarátkoztunk, tátott szájjal horkolt, a fejét a vállamra döntötte. Egyikőjük se állt fel, így nem tudtam nyújtózni sem. Tom nagypapa előtt nem fértem ki, felállni se bírt a térde miatt, Amy pedig bunkózásból nem engedett, úgy tett mintha nem hallaná - szerintem. De ez a megkönnyebbülés, hogy várnom kellett míg Amy elrakja a cuccát rendesen, ugyanis nem akar valami zsebtolvaj mellett elmenni, hogy nincs meg mindene, mert felelőtlenül rakott be mindent a táskájába. Hatvanhat cipzárt húzott, még hallottam, hogy patentól is...
Tom nagybácsi pedig a térde miatt nem bírt, én segítettem neki. Alig vártam, hogy megkapjam a bőröndöm és túl legyek az ellenőrzésen. Mindenki elővette a kabátját és kisétáltunk a repülőtérről.
 Vettem egy mély lélegzetet a párás, eső illatú levegőből.