22. nap A befogadásért

Sziasztok! Kicsi késéssel , de sikerült megírnom a részt! Jó olvasást! - Mym

Trent

- Muszáj kipróbálnod! - Olive a futógömbből kiabált nekem. Hiába nem hallott engem, én őt attól kristály tisztán, csak ezt ő nem értette meg.
- Gyere már! Ne kéresd magad!  - kicsit félrecsúszott az átlátszó gömbben, hogy beférjek.
- Nem szeretem amikor könnyedén tudsz manipulálni...
 Mire bemászta Olive arcán egy óriási mosoly terült el.
- Ezt nevezed te könnyűnek? - nevetett és tőle szokatlan módon megölelt.
A meglepődött testhelyzetem talán másként fogta fel és zavartam elengedett. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem lehetünk többé barátok. Csakhogy Olive-nak nincsenek más barátai rajtam kívül.
- Mit szólnál, ha eljönnél velem a haverjaimhoz? - kérdeztem egy kis idő után, mire elindultunk.
- Tessék? - Olive hirtelen megállt miközben én mentem, így előre esett. Csak jó ez a futógömb valamire.
Nevetve megállítottam a gömböt és talpra segítettem.
- Ne nevess már! - arcába lógó tincseit kifújta szájával a szemeiből. - Tudom, szereted látni ahogy mindenki szerencsétlenkedik, főleg ha én... De! Hagyjuk már. Majd megbosszulom.
Akkora erővel indult el, amire nem számítottam és egyenesen ráestem. Mindketten felakartunk állni, de a futógömbben tovább gurultunk a kijelölt útszakaszon ezért nem tudtunk. Hiába, tovább próbálkoztunk, de csak annyit értünk el, hogy szépen, emberiesen lefejeltük egymást.
Mire végre megállt a gömb, Olive-on feküdtem.  Esküszöm... véletlen volt! Mondjuk, nem mintha ellenemre lett volna.
- Nem tudom mi van veled, de leszállnál rólam? Nem hiszem el, hogy ez az izé tényleg kétszemélyes...
 A futógömb mindketten nyertünk egy kis tapasztalatot. Olive: mostantól egyedül fogja használatba venni. Én természetesen csakis vele, de végig kellett vinnünk a pályán, mivel pontot kapunk rá, amivel nyerhetünk egy nagy pizzát az osztálynak. A verseny alapból azért kezdődött, mivel nem mindenki akarja kipróbálni ezeket az extrém dolgokat, így kapnak pár pontot ösztönzésképp.
- Tessék. Epres - odasétáltam Olive-hoz, miközben a csoporttársainkkal beszélgetett. Nem is tudtam, hogy szokott velük beszélni. Átadtam az epres vattacukrot neki, amit az elején még nem akart elfogadni. Alapból nem akarta, hogy meghívjam, de ahogy nézte a vattacukorral járkáló embereket biztos voltam benne, hogy megkívánta.
Leültünk a legközelebbi padhoz, közben a szél egyre erősebben fújt. Még csak egy-két csíkot szakított le az édességből, mikor sikítást hallottam.
- Úristen! Trent! Segíts! - Olive arcára ragadt a hatalmas vattacukortömeg, a szél győzedelmeskedett. Jó baráthoz híven segítettem neki, de csak miután jól kinevettem magam.

- Végeztél? - vigyorogva ránéztem Olive-ra, mikor kijött a női mosdóból. Összehúzta a szemét, míg kidobta a zsebkendőjét, amivel kifele jövet is törölgette vizes arcát.
Úgy döntöttünk, hogy elég volt ebből az egész diáknapból és felhívtam a haverjaimat, hogy este átugrok hozzájuk Olive-al és hozzák a barátnőjüket. A haverjaim barátnőik biztosan belopják magukat Olive szívébe is. Biztosra veszem, hogy jól kifognak jönni és a legjobban bizonyára Rebecca-val. Igazából ő csak pár hete jött össze Fredel, de hamar megszoktuk, hogy ő minden héten ott van miközben biliárdozunk Fredék garázsában. Ma sem lesz kivétel, a garázsban fogunk játszani. A lányok általában a kanapén ücsörögnek és beszélgetnek, később szálnak be a játékba. Azonban Rebeccát még mindig nem tudták befogadni. Megvannak róla győződve, hogy valami nem stimmel vele, tuti titkolózik. Jó... tudunk vele beszélni, de bevallom tényleg gyanúsan szokott viselkedni.
Elkértem apám kocsiját és útközben felvettem Olive-ot.
- Nagyon izgulok! - pólója végét csomózta meg újra és újra. Szemem sarkából megnéztem kezeit.
- Észrevettem. Nincs semmi okod rá.
Nem hazudtam. A lányoknak, Nancy-nek és Kelly-nek többször meséltem Olive-ról. A fiúknak is természetes, hogy bírják, mivel nélküle nem tartanám a kapcsolatot velük, simán megromlott a barátságunk, talán nem is létezett volna mára, ha nem ismerem meg. Valójában mindent neki köszönhetek. Újra részt veszek családi programokban, a haverjaimmal pedig újra ugyanolyan jó a kapcsolatom. De Rebeccával még nem érzem úgy, hogy hasonló dolgokat meg kéne osztanom vele. Persze kedves, aranyos, segítőkész és vicces lány, de még nem ismerem elég jól.
- Megérkeztünk. 
A garázsba kopogás nélkül benyitottam és előre engedtem.
Az ilyenkor megtörténő bemutatkozás után egyáltalán nem lett kínos csend. Az első lépés kipipálva. Máris szimpi a többieknek, mivel a lányok a kanapéhoz hívják. Még utoljára kétségbeesetten rám nézett, mire én csak mosolyogva bólintottam. Vett egy mély lélegzetet és máris mosolygott.
Sose tudom meg, hogy miért megy ilyen könnyűen neki.
- Trent. Nem is mondtad, hogy együtt vagytok. - Lance összehúzta a szemeit, miközben rátámaszkodott a biliárdasztalra.
- Nem vagyunk - muszáj volt felnevetnem.
- Ugyan... végig a derekát fogod és át is ölelted jó párszor. Nem létezik, hogy nincs köztetek semmi.
- Elhihetitek. Nincs. Kezdjük a játékot.
- Fred! Hol van Rebecca? - Colton vette észre először, hogy nincs meg a teljes létszám.
- Valami barátnőjénél. Két óra és jön.
Ennyivel letudtuk a lányok kibeszélését. Egyenlőre...
- Egyet tanulj meg barátom. - Colton ránézett a lányokra, hogy nem figyelnek-e, de pont valami nagyon vicces dolgot mesélhetnek, ugyanis nevettek. Nem is a szokásos módon. Sokkal hangosabban, most az egyszer el se takarták a szájukat ahogy megvillant a fehér fogsoruk.
-  Nincs olyan, hogy jó kislány. A jó kislányok igazából rosszak, csak nagyon jól álcázzák magukat és nem buktak le.
- Nem akarod bevallani nekünk, hogy mégis nézed az idézetes oldalakat?
Persze mind a négyen nevettünk.
- Dehogy. Isten ments! Csak Kelly adatlapját ellenőrizve mindig elolvasom mit oszt meg.
- Te tényleg ellenőrized? - Fred jobb szemöldöke feljebb ugrott.
- Akárhogy is. Az ilyen képekben sok az igazság. Főleg a jó kislányosban. Ha értitek - vigyorgott.
Talán valamit mégse kéne tudnunk a másikról.
Újra azon vettem észre magam, hogy ránéztem, csakhogy ő ebben a pillanatban is rám figyelt.
 Visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor kimondta, hogy szerelmes belém. Attól, hogy neked nem kellettem nem azt jelenti, hogy más nem érdemelhet meg! Újra és újra eszembe jutott ez a mondata a fotós teremben. Még mindig szerelmes lehet belém? Vagy inkább újra?
- Beszállhatunk srácok? Ugyanis megtudtuk, hogy Olive még nem tud biliárdozni! Trent, mi a mentséged? - Nancy odasétált Lance-hoz, hogy egy apró csókot adjon barátja arcára.
- Nem mentegetőzök - kezemet megadom stílusban feltettem. A következő mondatomat pedig csak a mellettem támaszkodó Olive fülébe súgtam. - Inkább mást gyakorolnék veled.
Várható volt, hogy elfog pirulni, de az arca teljesen vörös lett. Szerencsére a turbékoló párok nem, de Fred észrevette. Nem érdekelt, hogy mit fog mondani, elakartam érni, hogy Olive ténylegesen, teljes mértékben újra belém szeressen.
Új játékot kezdtünk a lányok miatt. A legjobb alkalmat kerestem, hogy mikor vethetném be a felette támaszkodós pózt, mikor eljött a megfelelő pillanat. A srácok vitatkoztak a lányokkal, hogy mégpedig nem ér, ha egy "kicsit" meglökjék a csípőjükkel az asztalt, ugyanis nem ment volna be a golyó.
- Colton Hayn! Máshova se fog bemenni a te golyóid, ha nem fejezed be a vitát! Ugyanis ti végig csaltatok. Meglöktétek a dákót miközben ütöttünk! - az említett tárgyat most fegyverként fogyta és résnyire összehúzott szemmel figyelte Kelly a barátját.
Na igen. Colton máris a lányok pártját fogta. Áruló.
 Jobb kezem elsiklott Olive dereka mellett, bal kezem pedig a bal oldalától kicsit arrébb tettem le. Kicsit lehajoltam, hogy még jobban érezhessem vaníliás samponja illatát. Szerencsétlenségemre nem lett annyira piros a kis arca, mint ezelőtt, de így is pár árnyalattal pirosabb az eredeti bőrszínétől.
 Ekkor kopogtak. Senki se igyekezett ajtót nyitni, mivel tudtuk ki az. Fred csak megforgatta a szemét és valami olyasmit dünnyögött, hogy lehetnétek kedvesebbek is! Egyikünket se igazán hatott meg.
 De ezek után jött a java!
Rebecca hangosan köszönt. Még nem sejtettem, csak meglepődötten ránéztem Olive-ra, ahogy kikerekedtek szemei és megfeszítette a karjait. Úgy megmarkolta az asztal szélét, hogy belefehéredtek az ujjai.
- Olive! Be kell mutatnom az én barátnőmet is. Rebecca Hinton! - Fred mosolygósan felénk terelte a barátnőjét.
Semmi sem volt rendben. Rebecca mintha egy másodpercre megdöbbent volna, de uralta a helyzetet.
- Szia! Rebecca! - erőltetett mosolygással odanyújtotta Olive-nak a jobb kezét.
Addigra mindenki tekintete Olive-ra téved, az ő szeme pedig csak Rebecca kezét vizsgálta. Már egyáltalán nem értettem a helyzetet, sőt senki se. Miért lett hirtelen Olive ilyen... ellenszenves?
 Megvetően ránézett a kéz tulajdonos arcára.
- Még van képed bemutatkozni, miközben ismersz? - Olive minden utálatát ebbe a nézésébe sűrítette.
- Tessék? - Rebecca feszülten elvigyorodott. Csak az ők hangjukat és a rádióban szóló zenét lehetett hallani.
- Ne tetesd a hülyét. Ne tégy úgy, mintha nem ismernél, mikor régebben nagyon is jól tudtad minden gondolatom. Mikor a legjobb barátnőm voltál!
- Olive. Most komolyan a múlttal jössz? - Rebecca egy olyan arcát mutatta meg, amit eddig még Fred sem ismerhetett, mivel ő is meglepődött. Semmi jele nem volt arcán a mosolynak, a feszült vigyornak, amivel azt akarta bizonyítani, hogy nem érti mit mesél neki... egykori legjobb barátnője.
- A múlttal?! Te hoztad fel most is. Komolyan! Talán meg se kellett volna lepődnöm, hogy letagadsz.
- Sok mindenki lemondott rólad nem emlékszel? - gúnyos mosolyra húzta a száját. - A saját testvéred is más utat választott, úgy tudom.
Olive kezdte elveszteni az önuralmát, amire még nem volt példa amióta ismerem. Öklét olyan erővel szorította össze, hogy még jobban elfehéredett, mint amikor az asztalt markolta meg.
- Ó! A hazug, kétszínű, legjobb barátnő aki elveszi a barátnője barátját és még a testvére temetésén se jelenik meg, hogy együtt érzést mutasson emberhez van szerencsénk akkor!
Kelly és Nancy döbbenten egymásra néztek. Csak nekik mondtam el mi történt Olive-al és azért nem akartam még bemutatni nekik, mert félek úgy állna hozzájuk is, hiába nem gondolna róluk ilyesmit Olive.
Tenyerembe fogtam Olive öklét, lassan erőt vett magán és ellazította ujjait. Még mindig képes lett volna beütni egyet Rebeccának, biztonság kedvéért hátrébb húztam két lépéssel.
- Ennyi éppen elég volt mára. Mi megyünk! - Nancy megfogta Olive másik ökölbe szorított kezét.

Csak Fred és Rebecca maradtak a garázsba. Igazából mindenki tudta mi történt Olive-al. Fred érezte át a legjobban a fájdalmát. Neki a bátyja egy motorbalesetben életét vesztette egy ittas kamionsofőr miatt.
 Egy kisebb büfébe ültünk be gondolkodni. Olive többször is próbálkozott azzal, hogy ő hazamegy, mi menjünk vissza, de nem akartunk. Elmesélte ő is ami történt April halála előtt, mivel nem tudhatta, hogy ők már ismerik a történetet. Muszáj bolt hallaniuk az ő szájából is a történetét, hogy mind ment keresztül.
A kezével megdörzsölte azt a pontot, ahol lefejeltük egymást.
- Még mindig fáj a fejem. Mégis mennyire erős a koponyád?!