28. nap Modellem

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok rész kimaradásáért! - Mym

Olive

Így átgondolva még jobb ötletnek bizonyosul a diákmunka. Nem csak nézni szeretem ezt a nyüzsgést, sokkal jobb, hogy a része is vagyok. Megtudtam, hogy mit érdemes kérni vagy éppen azt, amit semmi képen sem. A reggelben az tölti ki mindenki idejét, hogy egy kávéval és péksütivel szolgálják ki a munkába indulókat, a sulisok inkább este jönnek, amikor eléggé kibulizták magukat, vagy már kihúztak pár dolgot a bakancslistájukról, esetleg, ha a buli előtt megéheznek. De akárhogy is, nem jó napi 8-12 órát dolgozni. Ami a leginkább a bunkó fiúk megjegyzése, és nem éppen kedvelt ismerősünk gúnyos megszólalásaik, nézésük. De nem akarom anyámat a fősuli okozta kiadásokkal is terhelni, főleg nem a lányokkal tervezett kirándulás árát.

  Fáradtan ültem le a padlómra az ágyam elé. Még átöltözni se volt időm, lekéstem volna az utolsó metrót is. A rögtönzött sprintet választottam a haza sétálás helyett, így csak a kötényt tudtam lekötni a derekamról.  Holnap nem kell korán kelnem. Ez a legjobb a nyári szombatban. Nincs nagyobb forgalom, simán elenged a főnök is.
A telefonom hangszórójából felcsendült a jelenlegi kedvenc számom.
- Na, kik mennek majdnem két hétre túráznii? Alig várom a holnapi indulást! - Kelly az elmúlt egy hétben minden nap felhív reggel és este, hogy biztosan ne felejtsem el. Ha nem is hívott volna az elmúlt héten, akár el is felejtettük volna Nancy-vel, hogy mikor is megyünk, annyira összemosódtak a napok.
 Örülök a túrának, de mégse szeretnék már annyira nekivágni. Trenttel már egyre több mindent megbeszélünk, rá vesszük egymást valamire. Igaz, a nyári meló nem hagyja,hogy sokat együtt legyünk, de jobb, hogy nem vagyunk együtt sülve-főve, unalmas lenne a nyár. Mégse szerezhetünk minden nap ilyen kalandokat!
A Kelly-vel való örömteli beszélgetés után vettem egy forró fürdőt és egyből elaludtam.
A lehető legkeményebb nyolc óra lehetett eddig, amit egyszerre lehúztam. Reggel kipihenten feltudtam kellni és elkezdtem öltözködni, mivel Trent fél órán belül értem fog jönni.
Nem tudom milyen terve lehet Trentnek a mai napra, ha lehet még jobban izgultam. Még mindig nem tudom miért nem tudtam megszokni, hogy már a barátom, nem csak a legjobb barátom aki iránt többet érzek, mint kellene.
A hajam a maga életét élve ma mégis hullámos lett, amit csak elég volt kifésülnöm és már fel is vehettem a rövidnadrágot egy pólóval.

- Szóval... akkor hol is járunk? - a kocsi ablakán át kerestem egy árva táblát, vagy akármit, ami megmagyarázza hol is járhatunk.
- Page mellett van egy szép... hely.
- Hű... - ki voltam segítve a magyarázatával, de eszembe jutott egy híres "hely"- Canyon?
- Honnan tudod?? - Trent elképedve nézett rám, sokat dolgozott azon, hogy meglepetés legyen.
 A kocsiból kiszállva nem indultunk meg, hanem Trent elővette a fényképezőgépéhez tartozó táskáját.
- Művészi fotó roham? - mosolyogtam. Nekitámaszkodva az autónak, figyeltem amíg összerakja a gépet.
- Olyasmi. Csak! - feltette mutatóujját, hogy várjak. Elfordítottam a fejem, a bejáratot figyeltem.
A fényképezője vakujára lettem figyelmes, azonnal ránéztem.
- Végül rávettél a fotópályázatra és ez egy nagyon is jó alkalom, mert te leszel a modellem. - Újabb képet készített, immár vaku nélkül.
- Tessék?!
Tudtam, hogy modelles fényképet várnak, de cseppet sem utaltam rá, hogy betöltöm ezt a posztot. Inkább a nézd, itt a pályázat jelentkezz, úgyis ráveszlek embert akartam játszani. Egyszerre csak egyet lehet! Ez nem érvényes!
- Olive. Mióta ideértünk két képet készítettem, amik tökéletesek, az úton is amíg nem figyeltél. nézd! - a fényképezővel hozzám lépett, derekamra tette a kezét.
A kocsinak dőlve, lábaimat keresztbe rakva, kezeimmel kicsit távolabb támaszkodok a csípőmtől, a hajam olyan, mintha pont akkor fordultam volna el, vagy jött egy giga nagy szél.
- Olyan, mint a legtöbb embernek az Insta képe! De komoly! - örültem, mivel nem tudtam, hogy rólam lehet ilyen képet lőni
- Természetes, hogy jó, hisz az én kis modellem vagy. - odahajolt egy csókért, amit hárommal kellett viszonoznom.

A kanyon gyönyörű útján sok kép készült, de mégse annyi, amennyi csókot váltottunk.
Úgy éreztem tökéletesnek kell lennie a nyárnak. De a baj a fesztivállal közeledett. Egy igazán mély pontot hagyott bennem, megmagyarázni se lehetett mégis miért történt. Még mosolyogva indultunk neki az egész túrának a lányokkal, elméletileg itthon hagyott barátaink.

- Mindent beraktunk... induljunk - Nancy az utolsó sporttáskát dobta be a kis furgon hátuljába.
Még egyszer megöleltem anyát és beültem a furgonba. ja, a kis hármasunk kiegészült négyre, Fred túllépett a Rebecca ügyön és hamar meg is találta élete szerelmét, a kis szöszi Alice-t. Alice-al hátrakerültünk, mivel mi még újak vagyunk. Igen, Nancy és Kelly mindenben találnak kibújót. Csak mindenkinek kellesz vezetnie is.
- Csajok. Érzem...ez egy felejthetetlen nyár lesz! - Kelly kinézett az ablakon mosolyogva, majd hirtelen ötlet vezézerelte, lőttegy szelfit. Nyugi, nem volt semmi puska, vagy pisztoly.
De egyben igaza volt... sajnos tényleg felejthetetlen nyár volt...

27. nap A randiért

Sziasztok! Mert vasárnap van és új rész! :)

Trent

 Az újságostól sétáltam ki, mint minden nap ötkor. A kávézó ajtaja csilingelt amikor benyitottam, a pultnál dolgozók rám néztek, majd folytatták a dolgukat. Leültem az egyik szabad székre a pultnál és vártam a barátnőmre. Mindjárt lejár az ő munkaidője.
Amikor meglátott elmosolyodott, puszit küldött. Sürgött-forgott a kis kávézóban, mindenkire kedvesen rámosolygott akivel felvette a szemkontaktust. Csak még mindig nem értem miért pont itt akart dolgozni. Máshova is jelentkezhetett volna diákmunkára, amire alkalmasabb is lehetett volna.

- Tudod mi jár a fejemben? - kérdezte. A troli megállóban álltunk a korlátnak támaszkodva. Derekát átöleltem, puszit adtam hajára, majd ránéztem.
Kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- Még sose volt hivatalos és rendes randink. Elhívnál egyre?
Az egyik legjobb tulajdonsága, hogy kimondja mit szeretne. Persze ez hátrébb áll az engem szeret tulajdonságától.
- Azt hittem sose kérdezed meg - vigyorogtam. - Olive, eljönnél velem randizni?
- Nem is tudom... - arca komolyabb lett.
- Ne csináld már!
- Egy feltétellel... - kezeit mellkasomra tette, meglátta a közeledő trolit. - Semmi mozi, vacsora, bowling és ilyenek. Lepj meg! - kacsintott. Puszit nyomott a szám sarkára és elindult a trolihoz, amihez persze követtem. Legalább egy helyen szállunk le.
A házuk előtt hosszasan elbúcsúztunk.
- Szombaton tizenegyre érted jövök.

Nem kis fejtörést okozott a randi helyének kitalálása. Igazából csak tegnap tudtam biztosra, amikor autóval kellett bemennem egy fotós versenyre.
 Megmondtam neki, hogy valami kényelmes dolgot vegyen fel, de még így is gyönyörű volt a kis kék ruhájában. Állítása szerint nagyon is kényelmes néha ruhát hordani.
Olive nem tudta, hogy éppen hova tartunk, csak amikor megérkeztünk az úti célhoz. Szemem sarkából néztem arcát, örül-e. Szája felkunkorodott, szeme csillogott. Tudtam, hogy szerethet eljönni az állatkertbe. Alig akart engedni összekulcsolt ujjainkon, mikor egy kisebb manőverezésbe kezdtem a parkolással.
 Elsőnek a fókákhoz mentünk Olive kérése miatt, mivel imádja ezeket az állatokat. Kézen fogva sétálgattunk, elcsattant egy-két, talán három-négy csók. Igazából mindezt élveztem is, mert már nem kellett megállnunk a barátság vonalnál.
 Oliv-ot lekötötték a gyűrűs farkú makik, addig én meglepetés céljából - természetesen cukkolás miatt is - vettem neki egy vattacukrot. Átadtam neki, amiért kaptam egy vállba bokszolást. Nem tudott sokáig durcizni, megfogtam a derekát és magamhoz húzva megcsókoltam.
Olive kezéből persze akkor lopta ki a kis Julian maki a vattacukrot, így abba kellett hagynunk. Valahogy nem szimpik most már ezek a majmok. Mi joga van ahhoz, hogy megszakítsa a csókunk? A kis szemtelen! Ráadásul Olive hajába akart tetvészni, a vattacukrot meg sem értem hogy tudta egyben betömni.
A pávián pedig pofátlan módon a fejemhez vágta a tőlünk kapott gyümölcsöt, a kacsa megkergette a barátnőmet!
- Nagyon félek tőle! Nézd! Úristen! Tud repülni! - Olive a simogatóban szaladt a.... khm kacsa elől.
- A füzeteden is van kacsa.
- De ott aranyos. Igazából vadállatok! Segíts! - Azonnal felugrott az ölembe. Lábait összekulcsolta derekam körül, karjával nyakamba csimpaszkodott. Azonnal megfogtam a derekánál. Na jó! Talán egy kicsit lejjebb.
- Mit kapok cserébe, ha megvédelek a gonosz kacsától? - vigyorogtam.
- Egy csókot? - erőltetetten mosolygott.
Egy ugyan már... pillantást kapva elgondolkozott.
- Kettő? - vigyorgott.
- Biztos meg akarlak menteni? - mosolyogtam, szemét figyeltem.

A legérdekesebb az állatok között mégis az volt, amikor a tigrisek... nos. Kicsi tigrist csináltak.
Mindezek mellett nagyon jól éreztük magunkat, máris lefoglaltam a következő szombati napot egy újabb randira.
 Olive frissen zuhanyozva visszajött a szobájába. Míg nem végzett az ágyán feküdtem.
- Nem lehet igaz, hogy te nem izzadtál le és még nem is érződik meg rajtad az állatok szaga.
Mosolyogva felálltam, mögé léptem miközben a tükör előtt fésülködött. Derekát körbefontam karjaimmal, fedetlen vállára apró puszikat adtam. Kulcscsontjához értem mikor megfordult és megcsókolt. Annyira hosszúra nyúlt a csatánk, hogy nagy levegővétel közben tudtam beszélni, vagy a csókok közben mondtam el mire gondolok.
 - Mit szólnál, ha kipróbálnánk azt amit láttunk a tigriseknél? Engeded papatigrist az anyatigrisre rámászni?

Díj!

Sziasztok!

A blogon nézelődtem, amikor meglátta Kriszti írását a chatbe, a No Name Blogról! Köszönöm szépen! ^^

10 dolog rólam:
1. Jövőre kezdem a középiskolát és még nem kaptam meg a papírt, hogy felvettek-e, szóval izgulok.
2. Egy fél éve újra folyamatosan olvasok.
3. Csak a legjobb barátnőm tud a blogról az ismerőseim közül. Nagy Olive és Trent fan.
4. Imádok enni, nagyjából állandóan eszek. Igen, most is.
5. Nem szeretem a felszínes, beképzelt embereket, nem tűröm ha valakit kibeszélnek.
6. Az olvasás mellett szeretek rajzolni.
7. Egyenlőre csak olvasok, de szeretnék írni is egy regényt.
8. Mindig az adott pillanatban olvasott könyv a kedvencem.
9. Igazából minden könyvet imádok amit eddig elolvastam, és ugye... ahogy a szülők se tudnak választani a gyerekük között szitu lép fel, amikor megkérdezik: Mi a kedvenc könyved?
10.Mondtam már, hogy imádok enni? :D És elfogyott az ennivalóm...

Válaszom a 10 kérdésre:

1. Körülbelül mennyi időt töltesz el a blogot szerkesztésével egy héten?

Egy-két órát, de ez változó az új résztől is.

2. Milyen típusú blogokat szeretsz olvasni? 
Mostanában nem szoktam blogot olvasni, inkább könyveket. De szeretem a fantasyt, egy kicsi romantikával és persze az egyedi történeteket.

3. Mit gondolsz a személyes témájú blogokról?

Szerintem jó, hogy felvállalják magukat, mivel a legtöbben nem - ahogy én se. Érdekesek.

4. Szerinted mitől függ, hogy hány feliratkozó van egy blogon?

Bevallom, nem tudom a választ, pedig régebben sokat gondolkoztam rajta. Persze az alap, hogy jó a történet alapjai, a formája, megfogalmazása, írása. A legtöbben lehet nem szeretnek felíratkozi, de mégis minden részt elolvas.

5. Szerinted hetente hány bejegyzés az optimális?

Egy minimum, aki kettővel készül az szerintem jobb is lehet, de nem mindenkinek lehet rá annyi idője írni.

6. Fontos, hogy egy blogger sokat olvasson?

Szerintem igen, mert így akár ötleteket is kaphat a történetéhez, főleg amikor ihlet hiánya van.

7. Vannak komolyabb terveid az írással? 

Igen. Egy regény vázlatait is tervezgetem, de ez még csak vázlat lesz egy darabig.

8. A családod, illetve a szűkebb környezeted tud arról, hogy blogot vezetsz?

Édesanyámnak említettem, NaTit, akivel elkezdtük ezt az egészet vele jó barátságban vagyok, ovi óta ismerjük egymást. A legjobb barátnőm pedig - fent említettem - állítása szerint nagyon szereti a történetem, aminek nagyon örülök.

9. Mennyi ideje blogolsz?

huhh... Régebben vezettem valamit, ami kusza volt. De azóta befejeztem egy blogot is, elkezdtük ezt a blogot és nem tudom hány éve. Talán két éve tértem a bloghoz.

10. Vezettél már egyidejűleg több blogot? Ha igen, hányat?

Hármat- négyet, ezek között volt ajánló blog, de nem volt túl jó egyszerre vállalni mindet.

Az én 10 kérdésem:
1. Szerinted miért lehet jobb álnéven írni?
2. Mit írtál először?
3. Komolyabban is akarod folytatni az írást?
4. Olvasni, vagy inkább írni?
5. A családod vagy ismerőseid tudják, hogy írsz?
6. Milyen témájú könyveket/ blogokat szeretsz inkább olvasni?
7. Számít, hogy hányan iratkoznak fel a blogodra, vagy annak örülsz, hogy visszatérnek, de nincsenek feliratkozva a blogodra?
8. Előre megszereted írni a részeket, vagy mindig mielőtt kirakod előtte egy-két nappal?
9. Szereted ál/blogger neved  nélkül hirdetni blogod?
10.Szerinted miért szoktak a legtöbben visszatérni egy blogra?


Akiknek tovább küldöm:
1. Get out Alive
2. Feljegyzések
3. Online dobverő
4. Roxfort
5. Love knows no bounds
6. Secrets of Empire
7.  Az álarc mögött 
8. Diáknap
9. Better than words
Sajnos nem sok blogot olvasok, és van ami befejezett:
Az utolsó kirándulás /mindenképpen olvassatok bele/ :)
My best friend, Harry Styles or no?

26. nap Szeretlek

Sziasztok! Úgy gondoltam feleslegesen írnám le a kirándulást, inkább csak a lényeget a hazatérés napját.  Az oldalsávban pedig van egy kép, felette Trailer feliattal. Ha rákattintotok... akkor megtudjátok nézni a Trailert - logikus... oké. Jó olvasást! :) - Mym

Olive

- Micsoda?! - tátott szájjal néztem a táblát a repülőtéren.
- Nem csoda... - Trent is kedvtelen lett, de szokása mindent átgondolni és mosolygott. - Vagy mégis?
Sötét; ez most nem segít pillantást vetettem rá.
- Nem hiszem el, hogy  nem indul a gép! Hülye időjárás... Hülye vihar...
Egy nyugi nem lett volna elég. Ezzel tisztában volt Trent és inkább meg sem szólalt, mikor a leg nem kedvesebben néztem rá.
 Mindennél jobban haza akartam menni. A lányokkal akikkel egy szobában volt jól kijöttem velük, de nem akarok még több időt a szállásunkon tölteni. Túlságosan közel volt Trent, még mindig nem beszéltük meg a történteket. Egyiket sem... csak haza akarok menni, bedőlni az ágyamba. Talán egy könnycseppet megengedhetek magamnak elmorzsolni, de többet nem.
 A repülőtér tömve volt turistákkal, most kezdődtek a nyaralások. De jó! Ők legalább eljutottak oda ahova akartak! Szuper! Minden happy! Kapják be.
 A táblát néztük a csoporttal, ahol kiírják mikor indul melyik gép, hova. Az Amerikába tartó gépek többségének a járatát törölték.
- Fantasztikus... - dünnyögte Amy mellettem. Szinte végig a fején volt az a fránya fülhallgató.
- Te mondod? - még halkabban dünnyögtem.
- Gyerekek! Felhívtam az eddigi szállásadónkat. Sajnos már nem maradhatunk még egy éjszakára.
Na ez a fantasztikus! Nem csak törölték a járatunk, de reptéri csövesek is leszünk!
- Találtam egy kisebb panziót, elég hely van. Sajnos a busz se tud már visszajönni értünk, járattal kell mennünk. Mindenki álljon be párosával, nehogy valaki lemaradjon és ne találjuk meg.
Már a dedóban is kezdem érezni magam.

 Még az eddigi szállásunk is öt csillagos szállodának felelhetett meg ettől a panziótól. Engesztelés képen kaptunk egy szabad estét. Szórakozó helyekre is mehettünk, de csak ha nem iszunk. Igazából nagyon kedves idegen vezető jött velünk Kingmanből. Csak én nem akartam a városban csatangolni, de a penészes szobában sem akartam ülni. A lányok elmentek valami klubba, kifogásokat kerestem,  hogy ne kelljen velük mennem.
 Halk kopogás ébresztett fel a gondolataimból. Már rég a gépen lennénk az Atlanti - óceán felett. Szép álom.
Kinéztem az ajtó kukucskálóján. Nem bíztam ebben a helyben. Akár a baltás gyilkos is lehetne...
- Mondjad - kinyitottam Trent előtt az ajtót.
- Hmm... Ennél azért melegebb fogadtatásra gondoltam. - látszólag megbánthattam, de belül egyáltalán nem érdekelte. - Készülj. Megyünk.
- Sehova. Én legalábbis. Keress valaki mást akit ugráltathatsz.

 Nevetve mentünk vissza a szobám ajtaja elé. Újra visszamentünk a Big Benhez és a London Eye-hoz.
- De mérges valaki. És bátor. Felvágták a nyelved? - tovább incselkedett.
A.kulccsal kinyitottam az ajtót, neki támaszkodtam az ajtófélfának.
- Tudod egy tetkó sok szabadságot ad - megsimítottam oldalamat.
- Ez komoly? - vigyorgott Trent. Kérésem ellenére belépett. - Vagy a folyosón akarod megmutatni?
- Ha egyáltalán nem akartam?
Ezt én se akartam elhinni. Sóhajtottam egyet, belöktem magam után az ajtót. Könnyen kigomboltam az ingem alját, hogy akadálymentesen felhúzzam amíg a tetoválás tart.
- Mondtam már, hogy hivatalosan is nagykorú vagyok?
- Hűha... Igazi gengszterrel van dolgom! - hirtelen megéreztem meleg ujjait a tetováláson.
- Libabőrös lettél - rám vigyorgott.
- Még érzékeny.
Odalépett az éjjeliszekrényemhez és valamit levett róla. Háttal állt nekem, leültem az ágyamra, onnan figyeltem hátizmát.
Mire megfordult a könyökömön támaszkodtam. Az éjjeliszekrényemre néztem, de eltakarta. Mély levegőt vettem amikor hozzáért az oldalamon lévő tetováláshoz. Teljes odafigyeléssel beledörzsölte a krémet a színes bőrömbe.
- Kész - mosolygott. Kezét derekamon hagyta. A benntartott levegőt lassan kifújtam tüdőmből. Szempilláim alól néztem, ahogy tetoválásomat figyelte, közben ujjával kis köröket rajzolt rá.
- Trent... Hagyd abba! - ülő helyzetemből felálltam.
- Olive. Tudom, hogy szeretsz. Bevallottad. Csak én nem. Ami kár, mert szerelmes vagyok beléd. Nem akarok többé csak a barátod lenni! Nem tudok. Amit mi teszünk olyan, amit a párok szoktak. Már csak máshogy kell egymáshoz közelednünk, mert már csókolóztunk is, az ég szerelmére!

   Nem tudom, meddig leszünk együtt. Lehet éveket. Hónapokat. Heteket... De az is lehet, hogy csak pár napot, de már nem érdekel. Boldognak érzem magam.

25. nap Megértem...

Sziasztok! Elhagytuk a történet felét, már nem sok idő áll még Olive és Trent előtt, hogy tovább alakítsanak! - Mym

Trent

A nyár utolsó hetén alig volt óránk együtt Olive-val, amit nagyon bánok, mert nem tudtuk megbeszélni a történteket. Ahogy tudtam úgyis készült délutáninként az angliai cserediák programra. Mi megyünk, egyetlen napon találkozunk az Angliában élő iskolásokkal és tovább nézzük a nevezetességeket. Micsoda program! Egyébként Londonból csak szeptemberben repülnek át hozzánk.
- Fiam! - anya magassarkújában topogott be a nappaliba. - Nézd! Találtam jó vastag széldzsekit! Ez valami fantasztikus! Hívjuk fel Penny-t, hogy ő talált-e már Olive-nak? Mert ma reggel összefutottam velük két utcával lentebb és még akkor nem volt. Azt mondta költöztek. Tudod milyen közel vannak? Nagyszerű! Így gyakrabban láthatom a kis aranyos barátnődet!
 Mosolyogtam anyámon, hogy mennyire megkedvelte Olive-ot, közben meg csak kétszer jött el nálunk. Várjunk! A közelben laknak? Ezt miért nem tudom?!
- Anya... Olive nem a barátnőm.
- Ó! - leengedte a kezét, de hirtelen újra jó kedve lett. - Még! Látszik, hogy nektek együtt kell lennetek!
Lerakta mellém a kabátot és bement a konyhába.
Elterültem a kanapén, a plafont néztem miközben gondolkoztam. Melyik házba költözhettek? Csak két házról tudok amit elakartak adni. Ha meg odaállítok több nap után, hogy nem beszéltünk csak köszönő viszonyba kerültünk mit tehetnék?
- Anya! Van még sütink? Köszönteni kéne az új szomszédokat! - hasra fordultam és átnéztem a konyhába. Még jó, hogy egy helyiségben van.
- Milyen új szomszédokat? - összehúzta szemöldökét.
- Utcaszomszédoknak. Nem rég költöztek be. Egyébként nem tudom, hogy melyikbe költöztek Olive-ék. Azt mondta meglepetés. Egy úttal megkérdezem tőlük a kabátot.
- 452 - anyát nem lehet átverni. A sütit dobozostól a kezembe nyomta.
Most már dupla indokom van! Na ki a jó?

 Megkopogtattam a pirosra festett faajtót. Nehéz lesz megszokni, de örülök, hogy ilyen közel vagyok Olive-hoz, könnyen összefuthatok vele, ha Bonnie-t megy sétáltatni. Igaz az ablakban kell ülnöm, hogy tudjam mikor megy, de megéri.
Penny nyitott ajtót.
- Trent! Azt hittem hamarabb jössz! Sebaj. A házavatóra persze hivatalosak vagytok édesanyáddal és édesapáddal. Tessék. - kezembe nyomott egy kisebb papírt amire a részleteket írták. Odaadtam a sütit, a dupla indokomat is bevetettem, Olive-nak nem volt kabátja. Penny felhívta az anyámat, megbeszélték a méretet és a színskálát, de mivel anyám ismeri Olive stílusát nem lesz semmi baj. Penny nem tud elmenni az üzletbe, mert hamarabb bezár mire vége van a munkaidőnek. Úgy érzem azt is nekem kellesz elhoznom.
- Jaj! Sajnálom Trent, de Olive nincs itthon! - Penny kapcsolt, hogy pár perce csak csendben ültünk.
- Semmi baj... - mosolyogtam, de belül kicsit csalódott voltam.
- Nagyon örülök, hogy összebarátkoztattad őt azokkal a lányokkal. Már az előtt bemutatta őket, hogy átköltöztünk. Tudod... egy éve teljesen más volt. Helyesbítek. Majdnem egy éve.
- Ez csak Olive-on múlott és a lányokon múlott. De Penny! Miért nem akarja elfogadni, hogy Olive tetoválást szeretne? - Penny csendben maradt a hirtelen témaváltástól. - Láttam, hogy magának is van... Olive elmondta, hogy tudja kinek a neve kezdőbetűjét jelenti. A volt férje, Gordon.
-Ne haragudj Trent, de nem akarom, hogy Olive egy fiú miatt olyan hibát kövessen el, mint én. Tényleg ne haragudj, de te nem vagy jó. Ne gondold, hogy nem hiszem, hogy nem próbálkoztál! Édesfiam... nem vagyok annyira öreg róka én!
- Nem miattam csináltatná, semmi közöm az iránytűhöz, nincs szerepem benne.
- Iránytű?!
- Igen... vagyis. Két nyílból áll és a végein csak az irányaik kezdőbetűje van.
- Tényleg csak ennyi? - Penny összehúzta a szemét. Ha hazudok sose fog megbízni bennem és Olive inná meg a nagy részét. De ha nem teszem akkor mérges lesz, hogy nem is próbálkoztam.
- Persze. Nem mer többet bevállalni.
Olive igenis sokat bevállal. Mindenből. De azért helyeslőn bólogattam.
 Nemsokára itt van a születésnapja! Még csak azt se tudom mit adhatnék neki!
- Sajnos nekem mennem kell, ne haragudj Penny! - néha tegezem, és néha nem. Szokatlan.

 Úristen! Ma indulunk Londonba! Mindjárt a repülőn vagyok. Már csak ezen a túl hosszú folyosón kell végig mennem. Úgy érzem, mintha minden egyes lépésemmel közelebb lennék a célhoz. Milyen lehet beszívni a párás levegőt? Elegünk lesz majd a sok esőből, vagy élvezni fogjuk, mert nálunk ritka jelenség a csapadék.
 Fellépek a repülőre vezető lépcsőre, egyre gyorsabban veszem a lépcsőfokokat. A stewardess mosolygósan köszöntött mindenkit, meg kellett keresnünk a helyünket. Nos... ilyenkor általában minden hozzám hasonló ember örül, mert ablakhoz jut. Persze a kivételt erősítem, mert az ablak közelébe se kerültem. A középső sorban lévő három szék közül is pont a középső jutott nekem. Mérgesen leültem. Ha nem Olive fog mellettem ülni, akkor nagy baj lesz.
 Amy, a főszerkesztő ült le mellém fülhallgatóval a fülében.
Megláttam Olive-ot, még mindig kereste a helyét. Kérlek...kérlek ide szóljon a jegyed!
Ekkor beült mellém egy öreg, nagyothalló bácsika...
- Szerbusz fiam! Tom vagyok, téged hogy hívnak?
- Jó napot! Trent Weaver vagyok.
- Hogyan?!
- Trent! Weaver!
- Tudom én, hogy szeles az idő, de én a nevedet kérdeztem!

 Nem a legkellemesebb tíz órás út volt... Amy végig a telefonját nyomkodta, a füles végig a fején volt, le sem vette. Tom bácsi - úgy összebarátkoztam vele, hogy már nagypapának, vagy bácsikának is hívhatom. Már megérte eljönni! - amikor kellően összebarátkoztunk, tátott szájjal horkolt, a fejét a vállamra döntötte. Egyikőjük se állt fel, így nem tudtam nyújtózni sem. Tom nagypapa előtt nem fértem ki, felállni se bírt a térde miatt, Amy pedig bunkózásból nem engedett, úgy tett mintha nem hallaná - szerintem. De ez a megkönnyebbülés, hogy várnom kellett míg Amy elrakja a cuccát rendesen, ugyanis nem akar valami zsebtolvaj mellett elmenni, hogy nincs meg mindene, mert felelőtlenül rakott be mindent a táskájába. Hatvanhat cipzárt húzott, még hallottam, hogy patentól is...
Tom nagybácsi pedig a térde miatt nem bírt, én segítettem neki. Alig vártam, hogy megkapjam a bőröndöm és túl legyek az ellenőrzésen. Mindenki elővette a kabátját és kisétáltunk a repülőtérről.
 Vettem egy mély lélegzetet a párás, eső illatú levegőből.

24. nap Elég

Sziasztok! Egy ideje hétfőn tettem ki a részeket és úgy gondoltam a mai nap se legyen kivétel! - Mym

Olive

A többiekkel egy kávézóban terveztük tölteni a délutánt. Mielőtt mindenki azt hiszi, hogy biliárd fanok... egyáltalán nem azok a srácok. Minden héten játszanak egy kicsit, de a hetekben inkább mást is kipróbáltunk. Az elmaradhatatlan bowling, mozizás, vagy csak beültünk a lányokkal egy filmre és egy kávézóban kötöttünk ki. A fiúk kikönyörögték maguknak, hogy mindenki játsszon.
- A többiek? - leraktam a táskám a biliárd asztal mellett álló székre.
- Lemondták - Trent felegyenesedett a dákó tartó mellől. Kettőt választott ki, az egyiket felém nyújtotta.
 Miért van olyan érzésem, hogy nem véletlenül mondták le? Mintha Trent örülne neki, pedig sok időt töltünk együtt. Mégis miért gondolok ilyenekre? Talán csak véletlen egybeesés, hogy öt ember valamiért nem ér rá... kit áltatok! Látszik rajta, hogy nem így van.
- Nem fogok játszani, feleslegesen vagyunk  itt - mellkasomon keresztbe fontam karjaim.
- Megtanítalak. Kihasználjuk a szabad esténket.
- És ha lett volna valami más programom? - még mindig összehúzott szemmel figyeltem. A golyókat rendezgette tökéletes háromszögben a forma segítségével.
Felnézett amolyan; komolyan gondolod, hogy beveszem? szemöldök felvonással. Fújtattam egyet és felkaptam az asztalról az ütőt vagy mit. Nem! Ütő csak baseballban van. Akkor ezt a fadarabot... Mégis miért felejtettem el a nevét?!
- Gyorsan legyünk túl rajta! - megforgattam szemeim.
- Kár... Kezd.
Megajándékoztam egy sötét pillantással, hogy fogalmam sincs hogy kell megkezdeni a játékot. Le sem esett neki, értetlenül nézett vissza rám. Megforgattam a szemeim és odasétáltam az asztal végéhez, ahova lerakta a fehér golyót. Gondolom mindegy melyiket ütöm...
 Szemem sarkából láttam ahogyan elvigyorodik, velem szembe rátámaszkodik az asztalra.
Vettem egy mély lélegzetet és ahogy tudtam megcéloztam a golyót. Igaz csak egyet tudott ellökni a háromszög formából, akkor is örültem.
Trent vigyorogva közelebb ment az asztal azon részéhez, ahol megállt a fehér. Egy erős és pontos célzással mind átgurult az asztal többi szegletébe, három pedig be is ment. Legalább szerzett nekem egy pontot. Remélem befogok tudni még egyet lőni, mert ha nem akkor hiába mesélek vidáman a többieknek az estéről, Trent biztosan cáfolni fogja, ugyanis azt az egyet is ő találta be a lyukba még az elején. Muszáj megerőltetnem magam.

 Hiába minden... sose fogok biliárdozni. A játék felé biztosított önbizalmam seperc alatt elpárolgott a semmibe. A célzóképességem eddig is egyenlő volt a nullával, most pedig mínuszra csúszott, ha létezik ilyen. Javában a nekem fenn maradt - 5 - golyókat próbáltuk a lyukhoz irányítani. Trent véletlenül - százszázalékos véletlen - az én golyómat is bejuttatta a lyukba.
- Feladhatom? - készültem az igenére, leraktam a farudat.
- Soha. Gyere. Megmutatom.
- Ne úgy, hogy megint csak nézzem. Úgy nem vagy nagy segítség. Lassan a fehéret se fogom eltalál!
Magamban durcáztam, hogy milyen szerencsétlen vagyok, Trent még nevetett is rajtam. Mindennek a teteje!
- Gyere! - fejével biccentett. Megálltam mellette, de neki ez sem volt elég. Megfogta félig fedetlen vállam, érintése hatására libabőrös lettem. Biztosan észrevette, mert amikor egy lépéssel arrébb tolt leengedte kezét, mintha véletlenül húzta volna végig ujjait karomon.
- Ha egyenesen, szemtől szemben vagy, az nem jó - suttogta, miután lehajolt fülemhez.
Mintha gondolta volna mit akarok kérdezni, kezét derekamra tette, kicsit féloldalasan beállított. Újabb "véletlen" bőrhöz érintést tett, mikor a pólómszegélye feljebb csúszott. Beleharaptam szám sarkába, nehogy azt is észrevegye ahogyan egyre mélyebb lélegzetet veszek. Ujjaimat ráfontam a farúdra.
- Hajolj le.
Magam se tudom miért, de engedelmeskedtem, ezennel visszaszólás nélkül. Kezét újra a derekamra simította, velem együtt lehajolt.
- Mielőtt célzol vegyél mély lélegzetet. A harmadik kilégzéssel együtt üsd meg a golyót. Nem kell erősen... elég a legelején, mikor szét akarod választani a háromszögből.
 Ahogy mondta úgy tettem. És sikerült elérnie a fehérnek a kis pirost, ami be is ment. Igaz ő állította be a célzást, de akkor is sikerült!
Tátott szájjal néztem utána, ami lassacskán vigyorrá formálódott. Trent pedig belepuszilt a nyakamba, keze erősebben karolt magához derekamnál fogva.
Letettem a farudat és vidáman szembefordultam vele.
- Sikerült! Köszi! - mosolyogva átöleltem. Nem akartam, hogy kínossá váljon ölelésem, pár másodperc után elengedtem,mintha csak az öröm hevében öleltem volna meg. Még mindig közte és az asztal között álltam, ami lassan rossz előérzetet keltett bennem. Direkt csak a végén akart segíteni? Azt hitte könnyebb dolga lesz így velem? Hát nagyot tévedett! Nem fog behálózni!
Magabiztosan mosolygott az én erőltetett görbe szájammal. Alig észrevehetően ismét összehúztam a szemem.
Átlátok rajtad Trent Weaver! Átlátok rajtad!
Biztosan félreértelmezte azt, ahogy ránéztem mosolyára, majdnem kimondtam a gondolatom, már résnyire nyitottam a szám, de összecsuktam. Vagy tényleg félre értelmezhető lettem volna?
Az mit sem változtat a helyzeten. Hirtelen már az én számon éreztem puha ajkait. Nem akartam, hogy megcsókoljon. Gyengének tűnök... Könnyű esélynek, aki mindig ott lesz neki. Összeszedtem minden erőm és nem engedtem a csábításnak. Eltoltam magamtól és egyből kiléptem az asztal és a közte lévő résből. Ha nem teszem meg talán még én csókoltam volna meg, én kezdeményeztem volna a következő csókokat!
- Ne kérdezd mi a baj! - mérgesen válaszoltam gondolatában biztosan megfogalmazott mondatára és értetlen arckifejezésére. - Ne használj ki! Ne használd ki, hogy újra érzek irántad valamit! Ha félsz, hogy megint egyedül maradok, akkor ne tedd ezt, mert elég szemét vagy és igazságtalan!
- Olive. Azt hittem...
- Mégis mit? Hagyom magam átverni?! Nincs Adela vagy akárki akivel ebben a pillanatban jól érezhetnéd magad és ilyenkor én is jó vagyok neked?! Mégis mit gondoltam, miért jöttetek össze! Biztos sok bennetek a közös! - idegesen felnevettem, a sírás küszöbén álltam. És megint ott tartottunk, hogy bevallom neki... mit érzek iránta és most biztos is vagyok benne. - Elég volt...
Kezemmel végig szántottam hajamon, megmarkoltam és a cuccomért mentem. Gyorsan felkaptam a pulóverem és a vállamra dobtam a táskám.
A sűrűn járó trolinak köszönhetően hamar a mi környékünkre értem, de nem a jóra szálltam fel és kellett pár utcát sétálnom, ami ellen nem volt panaszom, mert addig is kiszellőztethettem a fejem. Mindössze egy keserű, nagy könnycsepp bukkant ki jobb szememből, aminek igazán örültem, mert legalább nem lesz nagy és piros szemem.
 Ahogy hazaértem lehúztam a cipőm, ledobtam a táskám, a pulóveremmel és a kulcscsomómmal együtt. Természetesen a kulcsom abba a dísztányérkába hajítottam, ami arra a célra szolgált, hogy a nálunk lévőkulcsokat ne kelljen keresgetni, mindig oda tegyük le, mindig meglegyenek.
 Mindenhol dobozok álltak, dobozok hátán. Holnap véglegesen átköltözünk. Legnagyobb elszomorodásom az egészben, hogy most így megmondtam Trentnek a magamét, csak két utcával leszek tőle messze. Anya utál olyan messzire kijárni a munkahelyére, alapból messze vagyunk mindentől, a házat fenn tartani se könnyű neki egyedül és persze az Apriles esett... Most már elég azt mondanunk Jay-nek, hogy April saját maga akarja berendezni az új szobáját.
 A nagyobb bútorokat már átvitték. Csak egy kihúzhatós, egy személyes kanapé maradt, meg persze a nagy, ami kétszemélyes, azokon aludtunk miután átvitték. April szobáját anyával a hétvégén kitakarítottuk, most már üresen áll a többi szobával az emeleten. A konyhában semmi edény nem maradt csak azok amiket minden nap használunk és minden étkészletből három darab.
- Hamar hazaértél nem? - Anyu a kanapé háttámblája felett próbált kukucskálni, annyira elterült.
- Kicsit..

 Az utolsó kartondobozt is bevittem mire anya minden dobozt oda vitt, ami fekete filccel ráírtuk, hogy nappali, konyha, és ami a nevünkkel volt ellátva.  Beléptem végre a barna faajtón, az új birodalmam kapujába. Egy új lehetőség, hogy túllépjünk... úgy nagyjából mindenen. Nem fog minden ház szeglete a múltra emlékeztetni, hacsak nem akarok magamtól visszaemlékezni...

23. nap Az új barátokért

Sziasztok! Jó olvasást! - Mym

Olive

Napok, hetek röppentek el és mindjárt itt a nyár. Nancy és Kelly közös kirándulást terveznek, amiben én is részt veszek. Nem is tudom mikor örültem ennyire valaminek. Újra barátkozom, a csoporttársaimmal is beszélgetek, nem közösítenek ki. Akárhogy is, mindez nekem nagyon jól esik. Amióta Rebecca átvert a barátság kötelezettségéről, újra találkoztam vele több, mint fél év után. Fred előtt újra úgy nyílt meg, mint amikor eljött a... volt barátommal. Ugyanolyan stílusban beszélt velem, mintha én lennék a hibás mindenért. Én se láttam addig a pillanatig olyan utálatosnak. Mindig egy álarc mögé bújt, ami persze megmagyarázza. Az idő folyamán megedződhetett, egyáltalán nem lehetett látni a megbánást a szemében amiatt amit tett és amit mondott. Abban is biztos vagyok, hogy újra megtenné ha alkalma lenne rá. Csak azt nem értem, hogy Fred mégis hogy tudott összejönni vele? Igaz rejtegette a valódi énjét, de akkor már egy komplett profi színésznőnek kéne lennie, hogy mindez menjen neki.

- Tudod... - Trenthez fordultam. Éppen kémia óra előtt voltunk és az egyenleteket tanulta.
- Nehogy elhidd amit mondott. April biztosan nem akart magadra hagyni.
Még mindig nem tudtam megnyugodni. April tényleg mindenkiről lemondott a családunkból. A szüleinkről, Jay-ről, a rokonainkról... és rólam.
- Anya enged Angliába.
- Tényleg? - felnézett  a füzetéből.
- Egy feltétellel. El fogunk költözni és nem mondhatok semmit. Igazából anya már tavaly nyáron akart költözni, mert ugyan ki akar ott éli ahol a lánya meghalt? Csak mostanra tudta megvenni a házat és tudná fizetni a számlákat.
- Ó... Mikor költöztök.
- A suli utolsó hetén. Már a londoni út előtt akar.
- Hova is?
- Meg fogsz lepődni, lehet rossz is neked...
- Akkor inkább ne mond meg egyelőre!
Az óra kezdetét jelző csengő megszólalt és a tanár bejött a terembe. Trent semmit se tudott, mindent elfelejtett, de most megúszta.

Az órák után Kelly hivott fel. Csajos délutánt tart Nancy-vel, és én is hivatalos vagyok rá. Na igen... Rebeccat alapból nem bírták, nem hívták volna. Szakított Fredel. Igen jól mondom. Ő szakított vele. Ő mondta ki hamarabb a kapcsolatokat végetvető mondatot.
A pláza bejáratánál vártunk Nancy-vel Kelly-re.
- Trentel együtt vagytok? - a kérdése eléggé meglepett.
- Pf... Dehogy - komolyan felkellett nevetnem.
- Elhiszem. Csak tudod. Úgy látom kívülállóként, hogy egyikőtök se akarja egyedül hagyni a másikat barátilag, ha összejönnétek. Nyugodtan valld be.
- Az én részemről így van.
- Akkor az is biztos, hogy Trent is így gondolja. Le vagytok ragadva a barátság zónában.
Muszáj volt kibeszélnem magamból, hogy igazából már barátság zónában sem vagyunk. Nancy lehet jobban ismeri, mivel nekem sose nyíl meg. Bele is kezdtem a hadarásba:
- Már csókolóztunk, megmondtam neki burkoltan, hogy szerelmes vagyok belé, persze az csak valami hirtelen fellángolás fajta lehetett, de most újra előjött azaz érzés, hogy mindenképpen vele akarok lenni, beszélni akarok vele. Akármit elvállalok, hogy a közelében lehessek.
 Na ha az ember tényleg ilyet mond ki a száján akkor a legtöbben csak értetlenül néznek rá és egyszerűen lehülyézik vagy idiótázzák. Nancy-t nem igazán lephette meg a vallomásom, lassacskán elmosolyodott.
- Még nem fejezted be.
Igaza volt. Egyáltalán nem értem a végére, újra hadarásba kezdtem.
- Adelából elegem volt, eltiltott tőle. Én már rég nem voltam akkor együtt Josh-al, örültem, hogy szakítottunk. Nem illettünk össze és nekem csak Trent szeretete kell. Mondjuk lehet túl durva voltam vele, hogy úgy szakítottam: bocs, de én a legjobb barátomba vagyok szerelmes, köztünk egyáltalán nem létezett szerelem, de még szeretet sem. Mármint az én részemről biztos nem! Még mindig arra a csókra gondolok, amikor a kirándulás után megcsókolt a szobámban. És csak elviharzott, mert azt hitte együtt vagyok Josh-al. Pedig le voltam törve, nem tudtam hogy kellene szakítanom vele. Egy rajz előtt megtettem és bevallom... örültem... Tudom nem szép dolog, de igazából Josh is bevallotta, hogy csak azért tetszettem neki, mert Trentet akarta idegesíteni - erre nagyon mérges lettem - meg pont én voltam az a lány, akit átverhetett.
 Ahogy kimondtam mindazt ami a fejemben és szívemben volt megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Most mit tegyek?
- Bízd az időre - Nancy még jobban elmosolyodott, meglátta Kelly-t közeledni.

- Egy igazi csajos nap se igazi a fiúk említése nélkül. - Kelly szájába vette a szívószálat, az utolsó korty limonádét szürcsölte fel vele.
- Ezt eddig nem tudtam - mosolyogtam. - Helyesbítek. Nem emlékszem ilyenre.
- Babám... meglátszik, hogy Trent mellett töltöttél fél évet.
- Inkább örülök neki. Nélküle nem bíznék másban.
- Na igen, de ne beszéljünk most a fiúkról. Este úgyis találkozunk velük. Inkább a kirándulást kéne szerveznünk. 1600 mérföldet kell levezetnünk. Igaz, van jogsink, de nem kell egyből a New Orleans fesztiválra sietnünk. Lehetne egy igazi egyhetes túra! Na? - Nancy-nek túlzottan jó ötletei vannak. Már csak anyámnak kéne elismernie. Ha eljönnének hozzánk, anya megismerné őket, beszélnének a kirándulásról - természetesen kicsit színeznénk - és elengedne!
- Egy... szukatúra? - Kelly felemelte bal szemöldökét
- Pontosan! - Nancy elkezdett nevetni Kelly gondolkozásán.
- Miért? Ha van kantúra, akkor szukatúra is lehet.
- Természetesen! - nevettem.