15. nap Amiért mérges vagy

  Sziasztok! Ismét résszel - mi mással - jelentkeznénk!
 Felszeretnénk hívni a figyelmeteket a jobb oldalt lévő szavazásra. Nagyon örülünk a 15 feliratkozónak, de megakarjuk tudni, ki olvassa még rajtuk kívül a blogunkat.

 Egy átlagos nap volt. Suli után találkoztunk egy gyorsétterem előtt. Kikértük a szokásos menüt, beszélgettünk, falatoztunk. Evés közben arcát tanulmányoztam, mint mindig. Imádtam, hogy gyakran elpirult a jelenlétemben - ami miatt mindig le is szidott -, szeme csillogott. Majd hirtelen eltűnt minden, olyan gyorsan ahogy jött. A feketeséget felváltotta egy újabb kép. A temetés. A koporsó előtt álltam. Lenéztem rá, békésen feküdt a helyén. Véres kéznyomok jelentek meg nyaka körül, az én kezem nyomai. Véres tenyerem beletöröltem fekete öltönyömbe, de az ugyanolyan maradt. Bökdösést éreztem az oldalamon, egy kés kandikált ki belőle mikor odanéztem. Szörnyű érzésre szemem kinyílt, felkeltem a kínzó álmomból. Megint a Rose-os álmok. Egy homályos alak jelent meg arcom előtt, hosszú haja csikizte az orrom. Látásom kitisztult, felismertem a lányt. Olive. Légzésem csillapodott, érdeklődve figyeltem az aggódó arcát, és a kezében lévő tűsarkú cipőt.
 - Az miért van nálad? - néztem a cipőre. Kint épp világosodott, madarak csicseregtek.
 - Szörnyű fejfájással ébredtem, amire még az is rátett, hogy itt kiabáltál mellettem! Rájöttem, hogy rémálmod van! Ilyenkor ugye nem szabad hozzád érnem, de olyan rosszul néztél ki! A tűsarkú sarkával bökdöstem a csípőd, hátha lenyugszol, vagy valami... - akkor azért volt kés a csípőmben, a bökdöséstől. Aztán visszatekertem Olive mondandója elejére, ahol azt mondta, hogy fáj a feje. Úgy emlékeztem anya rakott a táskámba egy doboz fájdalomcsillapítót. Kivettem két szemet meg egy üveg vizet, odanyújtottam neki.
 - Ez segít! - lenyelte mindkettőt.
 - Lennél szíves bemenni a cuccaimért? Nem merek bemenni! - szagolgatta cigifüsttől és alkoholtól bűzlő ruháját.
 - Zuhanyozni ki fog? Úgy bűzlesz, mint egy alkoholista! Büdös!
 - Nem annyira, mint a parfümöd! - vágott vissza.
 - Az nagyon is jó parfüm, semmi kifogásod ne legyen ellene! - húztam fel a szemöldököm. Eredménye egy hasamnak vágódó magassarkú volt.
 - De akkor bemész nekem valami ruháért?
 - Igen, de csak akkor, ha lezuhanyozol! Nem bírom az alkoholtól bűzlő embereket! - szabtam meg. Rögtön elfogadta a feltételt, hisz szerintem csak egy alapos zuhanyzása várt. Kimásztunk a sátorból, Olive felsikoltott.
 - Miért nem mondtad, hogy így nézek ki? - üvöltött.
 - Miért, hogy nézel ki? - kérdésemre nem válaszolt, csak sóhajtott egyet és eltűnt a női zuhanyzók felé vezető ösvényen.
Abba a szobába mentem, ahol Olive hagyta a bőröndjét. A kicsik aludtak még a kanapén, így észrevétlenül ki tudtam hozni tőlük. Visszafelé a kávéjukat szürcsölgető Pennyvel és Cristinel - megengedte, hogy tegezzem -, akik csak jó reggelt kívántak és folytatták félbeszakított csevejüket. A sátorban kinyitottam a bőröndöt, félreraktam a festő cuccokat, és keresgélni kezdtem a ruhái között. A mai programhoz illően egy fekete test nadrágot és egy fehér atlétát rajta valami spanyol felirattal és egy fehér rövid szárú  Converese-t húztam ki. Aztán a sok ruha alatt megláttam a fehérneműket. Eszembe jutott, hogy Olive csak egy törülközőt és tisztálkodó szereket vitt, így válogatni kezdtem azokat is. Kezembe akadt egy fekete csipkés szett, azt ítéltem a legjobbnak. Felkaptam a cuccokat, a zuhanyzók irányába indultam. A fülkét függönyök vették körbe, s a fenti zuhanyrózsából - ami egy tartályhoz volt csatlakoztatva - víz folyt. Olive a sok közül valamelyikben lehetett. Alig egy kettőből nem folyt a víz. Úgy döntöttem, hogy inkább egy fa tövénél megvárom Olive-ot. Egy kis idő elteltével megmozdult egy függöny, és egy öreg súlyos nő lépett ki rajta pucéran. Nem vett észre - szerencsére -, maga köré tekert egy törülközőt lassú léptekkel indult vissza a sátrak és lakókocsik özönébe. Örökké emlékezni fogok erre az alkalomra, belevésődött az agyamba. Többé nem akarok női testet látni. Jó, de...
 A következő nő aki kijött az egyik fülkéből Olive volt törülközőbe csavarva kezében tusfürdővel. Azonnal észrevett, haragos pillantásokkal lövellt, odatrappolt hozzám.
 - Neked teljesen elment az eszed? - suttogta. Meglátta kezemben lévő ruháit, kikapta a kezemből. A melltartó kiesett a kupacból. Lehajolt érte, hogy felvegye.
 - Ugye most csak viccelsz? Te komolyan... komolyan benyúltál a fehérneműim közé?! - sipított, majd fejbe vágott a... a melltartójával. Visszafelé végig előttem ment, de hallottam, ahogy pusmog az orra alatt.
 - Fúúj, Olive! - hallottam a gyerekek hangját. Olive bemászott a sátorba és magára húzta a cipzárt. A sátor mellett álltam, mikor kijött a lakókocsiból Peter.
 - Jó reggelt mindenkinek! Trent! - kacsintott, ahogy észrevett.
 Olive még mindig haragos volt, mikor kimászott a sátorból.
 - Legalább annyi eszed lett volna ha már fehérneműt hoztál, hogy valami kényelmesebbet választottál volna ki! Meg fehér alá feketét? Lehet, hogy valamikor az jól néz ki, de ebben az esetben nem!
 - Megyek, szerintem én is lezuhanyzok! - szemem sarkából észrevettem, ahogy Peter szája mosolyra húzódik. - Olive, majd hozd már utánam a fekete bokszerem!
 Válaszképp lerángatta magáról a cipőjét és teljes erőből hozzám vágta. A gyors zuhanyzás után törülközővel a derekamon jöttem vissza. Amint Olive meglátott rögtön elpirult, de még egy gúnyos megjegyzésre telt tőle. Akkor megjelent az a lakókocsi ajtajában Penny, s mikor meglátott ő is elpirult, mint a lánya.
 - Trent Weaver, azonnal vegyél fel valamit, mert ha nem, esküszöm seggbe rúglak! - parancsolta. Örülök, hogy Pennyvel ilyen jó a kapcsolatunk.
 Egy órával később az erdőben sétáltunk, vezetővel az élen. Szinte az egész tábor összegyűlt a bejárat melletti kis ház mellett. Mint mindig, most is meleg volt. Észrevettem a súlyos nőt egy fa árnyékában, épp kekszet evett. Hisz megérdemli...
 Olive-val hátul sétáltunk, nem igazán tetszett neki ez az iram. Már átkozta a tegnapi napot, de még elég jól is bírta.
- Nem hat semmit a fajdalom csillapító... Még mindig majd szét szakad a fejem! - dühöngött, miközben kissé lemaradtunk a csoporttól.
 Meglepődtem, hogy így is gyorsan sétált apró lábaival, mikor azt hittem alig fog megmozdulni, mivel nem keveset ivott tegnap. Persze Peter-en meg se látszott a tegnapi ivászat. Úgy szaladgált, mint egy megveszett tyúk...
 Míg a felnőttek az erdőt és a pusztaságot hasonlították össze, Olive már a hátamon volt. A hatalmas hőség miatt izzadtan ültünk le egy kis háznál. Ezt is úgy mutatta be a vezető, mintha egy király erődje lenne. Pedig csak a vadőr lakik itt, aki egy kis idő múlva megtisztel jelenlétével. A vityillóból kilépő kurafi azonban nem egy korosodó ipse volt, hanem egy istenverte férfi szupermodell.
 - Ki ez a seggfej? - néztem Olive-ra, de ő csak sóhajtozott, beleértve minden nőt a túrán résztvevők közül. Szememet forgattam, mikor egy újabb sóhajtás következett. Tetőtől talpig végigmérte, és nem is egyszer! Mosolygott, ennyit csinált.
 - Szép napot mindenkinek, Derek vagyok! - mutatkozott be a seggfej. - Látom mindenki elfáradt, hadd tartsak pihenésképp egy kis előadást maguknak!
 - Remélem leveszi az ingét és táncolni fog! - súgta oda egy nő a másiknak mellettünk.
Dick vagy kicsoda elkezdett halandzsázni mindenféle fákról, növényekről, amit a lányok érdeklődve hallgattak. A férjek rosszallóan néztek feleségeikre, dühösen Dexterre. De a pasas csak mondta és mondta. Fogalmam sincs miért vannak úgy oda érte. Vagy öt évvel idősebb lehet nálam, ki van gyúrva, szőke a haja, ha jól láttam kék a szeme - átlagos párosítás - és hibátlan a mosolya. Olyan bugyiszaggató. Én már csak tudom.
 Sajnos sietnünk kellett vissza a táborhoz mielőtt besötétedik. Pedig annyira elücsörögtem volna ott hallgatva hogyishívják beszámolóját. De hát ha menni kell...
 - Felveszel megint a hátadra? - szólalt meg az út közepénél Olive.
 - Miért nem kérdted meg Denvert? Ő tuti elvitt volna ölbe is!
 - Derek! - javított ki.
 - Tök mindegy... - nem törődésemre felnevetett. Úgy igazán, hátravetette a fejét és kacagott. - Mi az? Miért nevetsz?
 - Te féltékeny vagy! Valld be! - kacagott. Olyan haragos fejet vágtam, amilyet csak tudtam. Ezen még jobban kacagni kezdett.
 - Nem vagyok féltékeny! Mire lennék? Arra, hogy végig téged bámult? Hogy levetkőztetett a gondolataiban? Dehogy vagyok féltékeny!
 - De az vagy! Most valltad be! De nem baj, jól esik! - megdöbbentett amit mondott.
 - Miért? - nem válaszolt, odafutott az anyjához...
 Később már javában ettük a tábortűznél az isteni Penny féle sült csirkét. Olive még most sem szólt hozzám, legmesszebb ült tőlem a tűznél. Végig néztem, amikor a tesójával úgy tettek, mintha kannibálok lennének, úgy szakítják le a csontról a húst. A békés meghitt hangulatot egy telefon csörgése szakította szét. Olive telefonja volt az.
 - Van itt térerő? - nézett érdeklődve, felállt, elvonult és felvette a telefont. Biztos hiányolja a csávója. Ugyanolyan nyugodtan jött vissza, mint ahogy elment.
 - Josh megnyugodott? - vetettem oda.
 - Miért kéne megnyugodnia? Apával beszéltem! - mosolygott rám. Összehúztam a számat, és bólintottam. Az esti tisztálkodás zökkenőmentesen zajlott, tisztán másztunk be a sátorba. A két fiú fellázadt, ők nem zuhanyoztak - legnagyobb örömünkre.
 Olive jött be utoljára, mély vágású felsőt viselt, kiemelte telt idomait. Ühm... Az idomai... Basszus! Már megint! Inkább a kő-papír-ollót játszó fiúkat figyeltem. Pofonra játszottak. Aki veszít, kap egy pofont. Játszani szeretnék egy ilyet szívesen Dick-el és Josh-al, csak ha mindig én nyerek.
 - Nelson, óvatosan Jay-el! Egyszer játszottunk ilyet, akkor is betörte az orrom! Nem szabtuk meg, hogy milyen lehet a pofon! Akkor öklös volt, pont orra! - nevetni kezdtünk. Olive át akart mászni a fiúk oldalára játszani egyet Jay-el, de nem vette észre a lábam, így rálépett és egyenesen rám esett. Homlokunk összekoccant, nem lett kár. Olyan gyorsan, ahogy csak tudott lemászott rólam.
 Az este zavartalanul telt tovább, meséltünk rémtörténeteket, nevettünk s a végén ásítoztunk. Körülettem lévők mind egyenletesen kezdtek lélegezni, elaludtak. És én is.
 Álmomban egy székben ültem megkötözve egy szobában, ahol rajtam kívül Olive és a kurafi tartózkodott. Elindult Britney Spears Toxic című száma, és végig kellett néznem, ahogy Olive öltáncot adott annak a seggfejnek, akinek azonnali hatállyal szétrúgnám a fejét. Rángatni kezdtem magam a székben, de az nem engedett. Látnom kellett az egészet. Végig kellett néznem. Úristen...