Sziasztok! Úgy gondoltam feleslegesen írnám le a kirándulást, inkább csak a lényeget a hazatérés napját. Az oldalsávban pedig van egy kép, felette Trailer feliattal. Ha rákattintotok... akkor megtudjátok nézni a Trailert - logikus... oké. Jó olvasást! :) - Mym
- Micsoda?! - tátott szájjal néztem a táblát a repülőtéren.
- Nem csoda... - Trent is kedvtelen lett, de szokása mindent átgondolni és mosolygott. - Vagy mégis?
Sötét; ez most nem segít pillantást vetettem rá.
- Nem hiszem el, hogy nem indul a gép! Hülye időjárás... Hülye vihar...
Egy nyugi nem lett volna elég. Ezzel tisztában volt Trent és inkább meg sem szólalt, mikor a leg nem kedvesebben néztem rá.
Mindennél jobban haza akartam menni. A lányokkal akikkel egy szobában volt jól kijöttem velük, de nem akarok még több időt a szállásunkon tölteni. Túlságosan közel volt Trent, még mindig nem beszéltük meg a történteket. Egyiket sem... csak haza akarok menni, bedőlni az ágyamba. Talán egy könnycseppet megengedhetek magamnak elmorzsolni, de többet nem.
A repülőtér tömve volt turistákkal, most kezdődtek a nyaralások. De jó! Ők legalább eljutottak oda ahova akartak! Szuper! Minden happy! Kapják be.
A táblát néztük a csoporttal, ahol kiírják mikor indul melyik gép, hova. Az Amerikába tartó gépek többségének a járatát törölték.
- Fantasztikus... - dünnyögte Amy mellettem. Szinte végig a fején volt az a fránya fülhallgató.
- Te mondod? - még halkabban dünnyögtem.
- Gyerekek! Felhívtam az eddigi szállásadónkat. Sajnos már nem maradhatunk még egy éjszakára.
Na ez a fantasztikus! Nem csak törölték a járatunk, de reptéri csövesek is leszünk!
- Találtam egy kisebb panziót, elég hely van. Sajnos a busz se tud már visszajönni értünk, járattal kell mennünk. Mindenki álljon be párosával, nehogy valaki lemaradjon és ne találjuk meg.
Már a dedóban is kezdem érezni magam.
Még az eddigi szállásunk is öt csillagos szállodának felelhetett meg ettől a panziótól. Engesztelés képen kaptunk egy szabad estét. Szórakozó helyekre is mehettünk, de csak ha nem iszunk. Igazából nagyon kedves idegen vezető jött velünk Kingmanből. Csak én nem akartam a városban csatangolni, de a penészes szobában sem akartam ülni. A lányok elmentek valami klubba, kifogásokat kerestem, hogy ne kelljen velük mennem.
Halk kopogás ébresztett fel a gondolataimból. Már rég a gépen lennénk az Atlanti - óceán felett. Szép álom.
Kinéztem az ajtó kukucskálóján. Nem bíztam ebben a helyben. Akár a baltás gyilkos is lehetne...
- Mondjad - kinyitottam Trent előtt az ajtót.
- Hmm... Ennél azért melegebb fogadtatásra gondoltam. - látszólag megbánthattam, de belül egyáltalán nem érdekelte. - Készülj. Megyünk.
- Sehova. Én legalábbis. Keress valaki mást akit ugráltathatsz.
Nevetve mentünk vissza a szobám ajtaja elé. Újra visszamentünk a Big Benhez és a London Eye-hoz.
- De mérges valaki. És bátor. Felvágták a nyelved? - tovább incselkedett.
A.kulccsal kinyitottam az ajtót, neki támaszkodtam az ajtófélfának.
- Tudod egy tetkó sok szabadságot ad - megsimítottam oldalamat.
- Ez komoly? - vigyorgott Trent. Kérésem ellenére belépett. - Vagy a folyosón akarod megmutatni?
- Ha egyáltalán nem akartam?
Ezt én se akartam elhinni. Sóhajtottam egyet, belöktem magam után az ajtót. Könnyen kigomboltam az ingem alját, hogy akadálymentesen felhúzzam amíg a tetoválás tart.
- Mondtam már, hogy hivatalosan is nagykorú vagyok?
- Hűha... Igazi gengszterrel van dolgom! - hirtelen megéreztem meleg ujjait a tetováláson.
- Libabőrös lettél - rám vigyorgott.
- Még érzékeny.
Odalépett az éjjeliszekrényemhez és valamit levett róla. Háttal állt nekem, leültem az ágyamra, onnan figyeltem hátizmát.
Mire megfordult a könyökömön támaszkodtam. Az éjjeliszekrényemre néztem, de eltakarta. Mély levegőt vettem amikor hozzáért az oldalamon lévő tetováláshoz. Teljes odafigyeléssel beledörzsölte a krémet a színes bőrömbe.
- Kész - mosolygott. Kezét derekamon hagyta. A benntartott levegőt lassan kifújtam tüdőmből. Szempilláim alól néztem, ahogy tetoválásomat figyelte, közben ujjával kis köröket rajzolt rá.
- Trent... Hagyd abba! - ülő helyzetemből felálltam.
- Olive. Tudom, hogy szeretsz. Bevallottad. Csak én nem. Ami kár, mert szerelmes vagyok beléd. Nem akarok többé csak a barátod lenni! Nem tudok. Amit mi teszünk olyan, amit a párok szoktak. Már csak máshogy kell egymáshoz közelednünk, mert már csókolóztunk is, az ég szerelmére!
Nem tudom, meddig leszünk együtt. Lehet éveket. Hónapokat. Heteket... De az is lehet, hogy csak pár napot, de már nem érdekel. Boldognak érzem magam.
Olive
- Micsoda?! - tátott szájjal néztem a táblát a repülőtéren.
- Nem csoda... - Trent is kedvtelen lett, de szokása mindent átgondolni és mosolygott. - Vagy mégis?
Sötét; ez most nem segít pillantást vetettem rá.
- Nem hiszem el, hogy nem indul a gép! Hülye időjárás... Hülye vihar...
Egy nyugi nem lett volna elég. Ezzel tisztában volt Trent és inkább meg sem szólalt, mikor a leg nem kedvesebben néztem rá.
Mindennél jobban haza akartam menni. A lányokkal akikkel egy szobában volt jól kijöttem velük, de nem akarok még több időt a szállásunkon tölteni. Túlságosan közel volt Trent, még mindig nem beszéltük meg a történteket. Egyiket sem... csak haza akarok menni, bedőlni az ágyamba. Talán egy könnycseppet megengedhetek magamnak elmorzsolni, de többet nem.
A repülőtér tömve volt turistákkal, most kezdődtek a nyaralások. De jó! Ők legalább eljutottak oda ahova akartak! Szuper! Minden happy! Kapják be.
A táblát néztük a csoporttal, ahol kiírják mikor indul melyik gép, hova. Az Amerikába tartó gépek többségének a járatát törölték.
- Fantasztikus... - dünnyögte Amy mellettem. Szinte végig a fején volt az a fránya fülhallgató.
- Te mondod? - még halkabban dünnyögtem.
- Gyerekek! Felhívtam az eddigi szállásadónkat. Sajnos már nem maradhatunk még egy éjszakára.
Na ez a fantasztikus! Nem csak törölték a járatunk, de reptéri csövesek is leszünk!
- Találtam egy kisebb panziót, elég hely van. Sajnos a busz se tud már visszajönni értünk, járattal kell mennünk. Mindenki álljon be párosával, nehogy valaki lemaradjon és ne találjuk meg.
Már a dedóban is kezdem érezni magam.
Még az eddigi szállásunk is öt csillagos szállodának felelhetett meg ettől a panziótól. Engesztelés képen kaptunk egy szabad estét. Szórakozó helyekre is mehettünk, de csak ha nem iszunk. Igazából nagyon kedves idegen vezető jött velünk Kingmanből. Csak én nem akartam a városban csatangolni, de a penészes szobában sem akartam ülni. A lányok elmentek valami klubba, kifogásokat kerestem, hogy ne kelljen velük mennem.
Halk kopogás ébresztett fel a gondolataimból. Már rég a gépen lennénk az Atlanti - óceán felett. Szép álom.
Kinéztem az ajtó kukucskálóján. Nem bíztam ebben a helyben. Akár a baltás gyilkos is lehetne...
- Mondjad - kinyitottam Trent előtt az ajtót.
- Hmm... Ennél azért melegebb fogadtatásra gondoltam. - látszólag megbánthattam, de belül egyáltalán nem érdekelte. - Készülj. Megyünk.
- Sehova. Én legalábbis. Keress valaki mást akit ugráltathatsz.
Nevetve mentünk vissza a szobám ajtaja elé. Újra visszamentünk a Big Benhez és a London Eye-hoz.
- De mérges valaki. És bátor. Felvágták a nyelved? - tovább incselkedett.
A.kulccsal kinyitottam az ajtót, neki támaszkodtam az ajtófélfának.
- Tudod egy tetkó sok szabadságot ad - megsimítottam oldalamat.
- Ez komoly? - vigyorgott Trent. Kérésem ellenére belépett. - Vagy a folyosón akarod megmutatni?
- Ha egyáltalán nem akartam?
Ezt én se akartam elhinni. Sóhajtottam egyet, belöktem magam után az ajtót. Könnyen kigomboltam az ingem alját, hogy akadálymentesen felhúzzam amíg a tetoválás tart.
- Mondtam már, hogy hivatalosan is nagykorú vagyok?
- Hűha... Igazi gengszterrel van dolgom! - hirtelen megéreztem meleg ujjait a tetováláson.
- Libabőrös lettél - rám vigyorgott.
- Még érzékeny.
Odalépett az éjjeliszekrényemhez és valamit levett róla. Háttal állt nekem, leültem az ágyamra, onnan figyeltem hátizmát.
Mire megfordult a könyökömön támaszkodtam. Az éjjeliszekrényemre néztem, de eltakarta. Mély levegőt vettem amikor hozzáért az oldalamon lévő tetováláshoz. Teljes odafigyeléssel beledörzsölte a krémet a színes bőrömbe.
- Kész - mosolygott. Kezét derekamon hagyta. A benntartott levegőt lassan kifújtam tüdőmből. Szempilláim alól néztem, ahogy tetoválásomat figyelte, közben ujjával kis köröket rajzolt rá.
- Trent... Hagyd abba! - ülő helyzetemből felálltam.
- Olive. Tudom, hogy szeretsz. Bevallottad. Csak én nem. Ami kár, mert szerelmes vagyok beléd. Nem akarok többé csak a barátod lenni! Nem tudok. Amit mi teszünk olyan, amit a párok szoktak. Már csak máshogy kell egymáshoz közelednünk, mert már csókolóztunk is, az ég szerelmére!
Nem tudom, meddig leszünk együtt. Lehet éveket. Hónapokat. Heteket... De az is lehet, hogy csak pár napot, de már nem érdekel. Boldognak érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése