25. nap Megértem...

Sziasztok! Elhagytuk a történet felét, már nem sok idő áll még Olive és Trent előtt, hogy tovább alakítsanak! - Mym

Trent

A nyár utolsó hetén alig volt óránk együtt Olive-val, amit nagyon bánok, mert nem tudtuk megbeszélni a történteket. Ahogy tudtam úgyis készült délutáninként az angliai cserediák programra. Mi megyünk, egyetlen napon találkozunk az Angliában élő iskolásokkal és tovább nézzük a nevezetességeket. Micsoda program! Egyébként Londonból csak szeptemberben repülnek át hozzánk.
- Fiam! - anya magassarkújában topogott be a nappaliba. - Nézd! Találtam jó vastag széldzsekit! Ez valami fantasztikus! Hívjuk fel Penny-t, hogy ő talált-e már Olive-nak? Mert ma reggel összefutottam velük két utcával lentebb és még akkor nem volt. Azt mondta költöztek. Tudod milyen közel vannak? Nagyszerű! Így gyakrabban láthatom a kis aranyos barátnődet!
 Mosolyogtam anyámon, hogy mennyire megkedvelte Olive-ot, közben meg csak kétszer jött el nálunk. Várjunk! A közelben laknak? Ezt miért nem tudom?!
- Anya... Olive nem a barátnőm.
- Ó! - leengedte a kezét, de hirtelen újra jó kedve lett. - Még! Látszik, hogy nektek együtt kell lennetek!
Lerakta mellém a kabátot és bement a konyhába.
Elterültem a kanapén, a plafont néztem miközben gondolkoztam. Melyik házba költözhettek? Csak két házról tudok amit elakartak adni. Ha meg odaállítok több nap után, hogy nem beszéltünk csak köszönő viszonyba kerültünk mit tehetnék?
- Anya! Van még sütink? Köszönteni kéne az új szomszédokat! - hasra fordultam és átnéztem a konyhába. Még jó, hogy egy helyiségben van.
- Milyen új szomszédokat? - összehúzta szemöldökét.
- Utcaszomszédoknak. Nem rég költöztek be. Egyébként nem tudom, hogy melyikbe költöztek Olive-ék. Azt mondta meglepetés. Egy úttal megkérdezem tőlük a kabátot.
- 452 - anyát nem lehet átverni. A sütit dobozostól a kezembe nyomta.
Most már dupla indokom van! Na ki a jó?

 Megkopogtattam a pirosra festett faajtót. Nehéz lesz megszokni, de örülök, hogy ilyen közel vagyok Olive-hoz, könnyen összefuthatok vele, ha Bonnie-t megy sétáltatni. Igaz az ablakban kell ülnöm, hogy tudjam mikor megy, de megéri.
Penny nyitott ajtót.
- Trent! Azt hittem hamarabb jössz! Sebaj. A házavatóra persze hivatalosak vagytok édesanyáddal és édesapáddal. Tessék. - kezembe nyomott egy kisebb papírt amire a részleteket írták. Odaadtam a sütit, a dupla indokomat is bevetettem, Olive-nak nem volt kabátja. Penny felhívta az anyámat, megbeszélték a méretet és a színskálát, de mivel anyám ismeri Olive stílusát nem lesz semmi baj. Penny nem tud elmenni az üzletbe, mert hamarabb bezár mire vége van a munkaidőnek. Úgy érzem azt is nekem kellesz elhoznom.
- Jaj! Sajnálom Trent, de Olive nincs itthon! - Penny kapcsolt, hogy pár perce csak csendben ültünk.
- Semmi baj... - mosolyogtam, de belül kicsit csalódott voltam.
- Nagyon örülök, hogy összebarátkoztattad őt azokkal a lányokkal. Már az előtt bemutatta őket, hogy átköltöztünk. Tudod... egy éve teljesen más volt. Helyesbítek. Majdnem egy éve.
- Ez csak Olive-on múlott és a lányokon múlott. De Penny! Miért nem akarja elfogadni, hogy Olive tetoválást szeretne? - Penny csendben maradt a hirtelen témaváltástól. - Láttam, hogy magának is van... Olive elmondta, hogy tudja kinek a neve kezdőbetűjét jelenti. A volt férje, Gordon.
-Ne haragudj Trent, de nem akarom, hogy Olive egy fiú miatt olyan hibát kövessen el, mint én. Tényleg ne haragudj, de te nem vagy jó. Ne gondold, hogy nem hiszem, hogy nem próbálkoztál! Édesfiam... nem vagyok annyira öreg róka én!
- Nem miattam csináltatná, semmi közöm az iránytűhöz, nincs szerepem benne.
- Iránytű?!
- Igen... vagyis. Két nyílból áll és a végein csak az irányaik kezdőbetűje van.
- Tényleg csak ennyi? - Penny összehúzta a szemét. Ha hazudok sose fog megbízni bennem és Olive inná meg a nagy részét. De ha nem teszem akkor mérges lesz, hogy nem is próbálkoztam.
- Persze. Nem mer többet bevállalni.
Olive igenis sokat bevállal. Mindenből. De azért helyeslőn bólogattam.
 Nemsokára itt van a születésnapja! Még csak azt se tudom mit adhatnék neki!
- Sajnos nekem mennem kell, ne haragudj Penny! - néha tegezem, és néha nem. Szokatlan.

 Úristen! Ma indulunk Londonba! Mindjárt a repülőn vagyok. Már csak ezen a túl hosszú folyosón kell végig mennem. Úgy érzem, mintha minden egyes lépésemmel közelebb lennék a célhoz. Milyen lehet beszívni a párás levegőt? Elegünk lesz majd a sok esőből, vagy élvezni fogjuk, mert nálunk ritka jelenség a csapadék.
 Fellépek a repülőre vezető lépcsőre, egyre gyorsabban veszem a lépcsőfokokat. A stewardess mosolygósan köszöntött mindenkit, meg kellett keresnünk a helyünket. Nos... ilyenkor általában minden hozzám hasonló ember örül, mert ablakhoz jut. Persze a kivételt erősítem, mert az ablak közelébe se kerültem. A középső sorban lévő három szék közül is pont a középső jutott nekem. Mérgesen leültem. Ha nem Olive fog mellettem ülni, akkor nagy baj lesz.
 Amy, a főszerkesztő ült le mellém fülhallgatóval a fülében.
Megláttam Olive-ot, még mindig kereste a helyét. Kérlek...kérlek ide szóljon a jegyed!
Ekkor beült mellém egy öreg, nagyothalló bácsika...
- Szerbusz fiam! Tom vagyok, téged hogy hívnak?
- Jó napot! Trent Weaver vagyok.
- Hogyan?!
- Trent! Weaver!
- Tudom én, hogy szeles az idő, de én a nevedet kérdeztem!

 Nem a legkellemesebb tíz órás út volt... Amy végig a telefonját nyomkodta, a füles végig a fején volt, le sem vette. Tom bácsi - úgy összebarátkoztam vele, hogy már nagypapának, vagy bácsikának is hívhatom. Már megérte eljönni! - amikor kellően összebarátkoztunk, tátott szájjal horkolt, a fejét a vállamra döntötte. Egyikőjük se állt fel, így nem tudtam nyújtózni sem. Tom nagypapa előtt nem fértem ki, felállni se bírt a térde miatt, Amy pedig bunkózásból nem engedett, úgy tett mintha nem hallaná - szerintem. De ez a megkönnyebbülés, hogy várnom kellett míg Amy elrakja a cuccát rendesen, ugyanis nem akar valami zsebtolvaj mellett elmenni, hogy nincs meg mindene, mert felelőtlenül rakott be mindent a táskájába. Hatvanhat cipzárt húzott, még hallottam, hogy patentól is...
Tom nagybácsi pedig a térde miatt nem bírt, én segítettem neki. Alig vártam, hogy megkapjam a bőröndöm és túl legyek az ellenőrzésen. Mindenki elővette a kabátját és kisétáltunk a repülőtérről.
 Vettem egy mély lélegzetet a párás, eső illatú levegőből.