Sziasztok! Jó olvasást! - Mym
Olive
Napok, hetek röppentek el és mindjárt itt a nyár. Nancy és Kelly közös kirándulást terveznek, amiben én is részt veszek. Nem is tudom mikor örültem ennyire valaminek. Újra barátkozom, a csoporttársaimmal is beszélgetek, nem közösítenek ki. Akárhogy is, mindez nekem nagyon jól esik. Amióta Rebecca átvert a barátság kötelezettségéről, újra találkoztam vele több, mint fél év után. Fred előtt újra úgy nyílt meg, mint amikor eljött a... volt barátommal. Ugyanolyan stílusban beszélt velem, mintha én lennék a hibás mindenért. Én se láttam addig a pillanatig olyan utálatosnak. Mindig egy álarc mögé bújt, ami persze megmagyarázza. Az idő folyamán megedződhetett, egyáltalán nem lehetett látni a megbánást a szemében amiatt amit tett és amit mondott. Abban is biztos vagyok, hogy újra megtenné ha alkalma lenne rá. Csak azt nem értem, hogy Fred mégis hogy tudott összejönni vele? Igaz rejtegette a valódi énjét, de akkor már egy komplett profi színésznőnek kéne lennie, hogy mindez menjen neki.
- Tudod... - Trenthez fordultam. Éppen kémia óra előtt voltunk és az egyenleteket tanulta.
- Nehogy elhidd amit mondott. April biztosan nem akart magadra hagyni.
Még mindig nem tudtam megnyugodni. April tényleg mindenkiről lemondott a családunkból. A szüleinkről, Jay-ről, a rokonainkról... és rólam.
- Anya enged Angliába.
- Tényleg? - felnézett a füzetéből.
- Egy feltétellel. El fogunk költözni és nem mondhatok semmit. Igazából anya már tavaly nyáron akart költözni, mert ugyan ki akar ott éli ahol a lánya meghalt? Csak mostanra tudta megvenni a házat és tudná fizetni a számlákat.
- Ó... Mikor költöztök.
- A suli utolsó hetén. Már a londoni út előtt akar.
- Hova is?
- Meg fogsz lepődni, lehet rossz is neked...
- Akkor inkább ne mond meg egyelőre!
Az óra kezdetét jelző csengő megszólalt és a tanár bejött a terembe. Trent semmit se tudott, mindent elfelejtett, de most megúszta.
Az órák után Kelly hivott fel. Csajos délutánt tart Nancy-vel, és én is hivatalos vagyok rá. Na igen... Rebeccat alapból nem bírták, nem hívták volna. Szakított Fredel. Igen jól mondom. Ő szakított vele. Ő mondta ki hamarabb a kapcsolatokat végetvető mondatot.
A pláza bejáratánál vártunk Nancy-vel Kelly-re.
- Trentel együtt vagytok? - a kérdése eléggé meglepett.
- Pf... Dehogy - komolyan felkellett nevetnem.
- Elhiszem. Csak tudod. Úgy látom kívülállóként, hogy egyikőtök se akarja egyedül hagyni a másikat barátilag, ha összejönnétek. Nyugodtan valld be.
- Az én részemről így van.
- Akkor az is biztos, hogy Trent is így gondolja. Le vagytok ragadva a barátság zónában.
Muszáj volt kibeszélnem magamból, hogy igazából már barátság zónában sem vagyunk. Nancy lehet jobban ismeri, mivel nekem sose nyíl meg. Bele is kezdtem a hadarásba:
- Már csókolóztunk, megmondtam neki burkoltan, hogy szerelmes vagyok belé, persze az csak valami hirtelen fellángolás fajta lehetett, de most újra előjött azaz érzés, hogy mindenképpen vele akarok lenni, beszélni akarok vele. Akármit elvállalok, hogy a közelében lehessek.
Na ha az ember tényleg ilyet mond ki a száján akkor a legtöbben csak értetlenül néznek rá és egyszerűen lehülyézik vagy idiótázzák. Nancy-t nem igazán lephette meg a vallomásom, lassacskán elmosolyodott.
- Még nem fejezted be.
Igaza volt. Egyáltalán nem értem a végére, újra hadarásba kezdtem.
- Adelából elegem volt, eltiltott tőle. Én már rég nem voltam akkor együtt Josh-al, örültem, hogy szakítottunk. Nem illettünk össze és nekem csak Trent szeretete kell. Mondjuk lehet túl durva voltam vele, hogy úgy szakítottam: bocs, de én a legjobb barátomba vagyok szerelmes, köztünk egyáltalán nem létezett szerelem, de még szeretet sem. Mármint az én részemről biztos nem! Még mindig arra a csókra gondolok, amikor a kirándulás után megcsókolt a szobámban. És csak elviharzott, mert azt hitte együtt vagyok Josh-al. Pedig le voltam törve, nem tudtam hogy kellene szakítanom vele. Egy rajz előtt megtettem és bevallom... örültem... Tudom nem szép dolog, de igazából Josh is bevallotta, hogy csak azért tetszettem neki, mert Trentet akarta idegesíteni - erre nagyon mérges lettem - meg pont én voltam az a lány, akit átverhetett.
Ahogy kimondtam mindazt ami a fejemben és szívemben volt megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Most mit tegyek?
- Bízd az időre - Nancy még jobban elmosolyodott, meglátta Kelly-t közeledni.
- Egy igazi csajos nap se igazi a fiúk említése nélkül. - Kelly szájába vette a szívószálat, az utolsó korty limonádét szürcsölte fel vele.
- Ezt eddig nem tudtam - mosolyogtam. - Helyesbítek. Nem emlékszem ilyenre.
- Babám... meglátszik, hogy Trent mellett töltöttél fél évet.
- Inkább örülök neki. Nélküle nem bíznék másban.
- Na igen, de ne beszéljünk most a fiúkról. Este úgyis találkozunk velük. Inkább a kirándulást kéne szerveznünk. 1600 mérföldet kell levezetnünk. Igaz, van jogsink, de nem kell egyből a New Orleans fesztiválra sietnünk. Lehetne egy igazi egyhetes túra! Na? - Nancy-nek túlzottan jó ötletei vannak. Már csak anyámnak kéne elismernie. Ha eljönnének hozzánk, anya megismerné őket, beszélnének a kirándulásról - természetesen kicsit színeznénk - és elengedne!
- Egy... szukatúra? - Kelly felemelte bal szemöldökét
- Pontosan! - Nancy elkezdett nevetni Kelly gondolkozásán.
- Miért? Ha van kantúra, akkor szukatúra is lehet.
- Természetesen! - nevettem.
Olive
Napok, hetek röppentek el és mindjárt itt a nyár. Nancy és Kelly közös kirándulást terveznek, amiben én is részt veszek. Nem is tudom mikor örültem ennyire valaminek. Újra barátkozom, a csoporttársaimmal is beszélgetek, nem közösítenek ki. Akárhogy is, mindez nekem nagyon jól esik. Amióta Rebecca átvert a barátság kötelezettségéről, újra találkoztam vele több, mint fél év után. Fred előtt újra úgy nyílt meg, mint amikor eljött a... volt barátommal. Ugyanolyan stílusban beszélt velem, mintha én lennék a hibás mindenért. Én se láttam addig a pillanatig olyan utálatosnak. Mindig egy álarc mögé bújt, ami persze megmagyarázza. Az idő folyamán megedződhetett, egyáltalán nem lehetett látni a megbánást a szemében amiatt amit tett és amit mondott. Abban is biztos vagyok, hogy újra megtenné ha alkalma lenne rá. Csak azt nem értem, hogy Fred mégis hogy tudott összejönni vele? Igaz rejtegette a valódi énjét, de akkor már egy komplett profi színésznőnek kéne lennie, hogy mindez menjen neki.
- Tudod... - Trenthez fordultam. Éppen kémia óra előtt voltunk és az egyenleteket tanulta.
- Nehogy elhidd amit mondott. April biztosan nem akart magadra hagyni.
Még mindig nem tudtam megnyugodni. April tényleg mindenkiről lemondott a családunkból. A szüleinkről, Jay-ről, a rokonainkról... és rólam.
- Anya enged Angliába.
- Tényleg? - felnézett a füzetéből.
- Egy feltétellel. El fogunk költözni és nem mondhatok semmit. Igazából anya már tavaly nyáron akart költözni, mert ugyan ki akar ott éli ahol a lánya meghalt? Csak mostanra tudta megvenni a házat és tudná fizetni a számlákat.
- Ó... Mikor költöztök.
- A suli utolsó hetén. Már a londoni út előtt akar.
- Hova is?
- Meg fogsz lepődni, lehet rossz is neked...
- Akkor inkább ne mond meg egyelőre!
Az óra kezdetét jelző csengő megszólalt és a tanár bejött a terembe. Trent semmit se tudott, mindent elfelejtett, de most megúszta.
Az órák után Kelly hivott fel. Csajos délutánt tart Nancy-vel, és én is hivatalos vagyok rá. Na igen... Rebeccat alapból nem bírták, nem hívták volna. Szakított Fredel. Igen jól mondom. Ő szakított vele. Ő mondta ki hamarabb a kapcsolatokat végetvető mondatot.
A pláza bejáratánál vártunk Nancy-vel Kelly-re.
- Trentel együtt vagytok? - a kérdése eléggé meglepett.
- Pf... Dehogy - komolyan felkellett nevetnem.
- Elhiszem. Csak tudod. Úgy látom kívülállóként, hogy egyikőtök se akarja egyedül hagyni a másikat barátilag, ha összejönnétek. Nyugodtan valld be.
- Az én részemről így van.
- Akkor az is biztos, hogy Trent is így gondolja. Le vagytok ragadva a barátság zónában.
Muszáj volt kibeszélnem magamból, hogy igazából már barátság zónában sem vagyunk. Nancy lehet jobban ismeri, mivel nekem sose nyíl meg. Bele is kezdtem a hadarásba:
- Már csókolóztunk, megmondtam neki burkoltan, hogy szerelmes vagyok belé, persze az csak valami hirtelen fellángolás fajta lehetett, de most újra előjött azaz érzés, hogy mindenképpen vele akarok lenni, beszélni akarok vele. Akármit elvállalok, hogy a közelében lehessek.
Na ha az ember tényleg ilyet mond ki a száján akkor a legtöbben csak értetlenül néznek rá és egyszerűen lehülyézik vagy idiótázzák. Nancy-t nem igazán lephette meg a vallomásom, lassacskán elmosolyodott.
- Még nem fejezted be.
Igaza volt. Egyáltalán nem értem a végére, újra hadarásba kezdtem.
- Adelából elegem volt, eltiltott tőle. Én már rég nem voltam akkor együtt Josh-al, örültem, hogy szakítottunk. Nem illettünk össze és nekem csak Trent szeretete kell. Mondjuk lehet túl durva voltam vele, hogy úgy szakítottam: bocs, de én a legjobb barátomba vagyok szerelmes, köztünk egyáltalán nem létezett szerelem, de még szeretet sem. Mármint az én részemről biztos nem! Még mindig arra a csókra gondolok, amikor a kirándulás után megcsókolt a szobámban. És csak elviharzott, mert azt hitte együtt vagyok Josh-al. Pedig le voltam törve, nem tudtam hogy kellene szakítanom vele. Egy rajz előtt megtettem és bevallom... örültem... Tudom nem szép dolog, de igazából Josh is bevallotta, hogy csak azért tetszettem neki, mert Trentet akarta idegesíteni - erre nagyon mérges lettem - meg pont én voltam az a lány, akit átverhetett.Ahogy kimondtam mindazt ami a fejemben és szívemben volt megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Most mit tegyek?
- Bízd az időre - Nancy még jobban elmosolyodott, meglátta Kelly-t közeledni.
- Egy igazi csajos nap se igazi a fiúk említése nélkül. - Kelly szájába vette a szívószálat, az utolsó korty limonádét szürcsölte fel vele.
- Ezt eddig nem tudtam - mosolyogtam. - Helyesbítek. Nem emlékszem ilyenre.
- Babám... meglátszik, hogy Trent mellett töltöttél fél évet.
- Inkább örülök neki. Nélküle nem bíznék másban.
- Na igen, de ne beszéljünk most a fiúkról. Este úgyis találkozunk velük. Inkább a kirándulást kéne szerveznünk. 1600 mérföldet kell levezetnünk. Igaz, van jogsink, de nem kell egyből a New Orleans fesztiválra sietnünk. Lehetne egy igazi egyhetes túra! Na? - Nancy-nek túlzottan jó ötletei vannak. Már csak anyámnak kéne elismernie. Ha eljönnének hozzánk, anya megismerné őket, beszélnének a kirándulásról - természetesen kicsit színeznénk - és elengedne!
- Egy... szukatúra? - Kelly felemelte bal szemöldökét
- Pontosan! - Nancy elkezdett nevetni Kelly gondolkozásán.
- Miért? Ha van kantúra, akkor szukatúra is lehet.
- Természetesen! - nevettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése