Sziasztok! Igyekeztem megírni a részt, bevallom nem volt könnyű. Jó olvasást és várakozást a jövőhétig! ;) - Mym
Trent
Egyre jobban beékelődött a fejembe a tudat, hogy Olive már nincs együtt Josh-al. Sőt.
Már több hónapja. Mégse merek közeledni felé. Félek, ha mégse alakulna jól közöttünk ez a fajta kapcsolat, akkor újra elveszítene egy újabb barátot.
- Anyát még nem vetted rá véletlenül a tetoválásra?
- Mi? Ja... rajta vagyok az ügyön. Nem könnyű eset anyukád. - válaszoltam, ő pedig egy amolyan ,,tényleg? Észre se vettem" pillantással megmosolyogtatott.
Ettől függetlenül nagyon bírom Olive anyját
- Gondolkodtam... Arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek a sírjához.
Olive nem lepődött meg kijelentésemen. Sőt, mintha nyugodtabb lenne.
- Mikor voltál kint utoljára? - a kínai kajásdobozban turkált a pálcikával.
- Két hete. Te?
- Egy... Mégis bűntudatom van. - abbahagyta a turkálást és inkább kinézett az ablakon.
Ahogy megettük a ennivalónkat kidobtuk a dobozokat és sétáltunk a parkban. Míg folyamatosan beszélgettünk, egy témában túlságosan is beleéltem magam, így észre se vettem, hogy Olive megállt a virágot áruló idős nő előtt. Pár méterrel tőlük figyeltem, ahogy kiválaszt két nagy fehér virágú csokrot, bennük egy-egy piros rózsával. Egyensúlyozva a két csokorral elővette a pénztárcáját. Amíg a nő a visszajárót kereste Olive arcvonásai megenyhültek, tovább nézte a többi virágot, majd felvett két szál fehér rózsát. Megmutatta az idős nőnek, mondott valamit és hozzám sietett.
- Nagyon kedves volt. Bár nem értem miért köszönte meg, mikor csak pár font maradt nála. - Átnyújtotta nekem a két nagy csokrot, mivel természetesen nem kell külön megkérnie, hogy segítsek neki.
- Minek is ez a két óriási botanikus kert? - mosolyogtam.
- A sírra. - Olive néha visszatekintett, miközben a virágot áruló idős nő tovább figyelte.
A temetőben pár percre eltűnt Olive, így kicsit gondolkozhattam, ahogy ezt szokás a temetőben. Legfőképpen a miért járt az eszemben.
- Nem tudom hogy vagy vele, de én nem szeretek egy betonhoz beszélni... - újra az oldalam mellett állt Olive. Pár perc múlva mikor ránéztem már nem voltak a kezében a fehér rózsák. Bizonyára April sírjához mehetett.
- Győzzük meg Pennyt, hogy a tetoválás 100%-ban egészséges, mutatós, önjel, meg ilyesmik. Mondjuk még mindig nem értem miért akarod annyira. - ahogy Olive utolsó mondatomnál elém állt folytattam a mondókám. - Majd ha akarod elkísérlek és kenegetem a kis sebecskéd az oldaladon. Remélem nem vagy csikis. Nagy kár lenne, ugyanis elveszne az élvezet. - tetőzésképp kacsintottam egyet. Persze Olive azonnal hátat fordított, hogy ne lássam ahogy még jobban pirosodik az arca. Elvigyorodtam és úgy döntöttem nem menekül a téma elől.
- Képzeld el, ahogy előveszem a testápolót, lecsavarom a tetejét, rányomom az ujjamra és a bőröddel találkozik. Fogadjunk még nagyobb Adonis lennék a szemedben.
- Csak tudd... Testápolóval egyáltalán nem szabad érintkeznie, míg be nem gyógyul - mondatára piros arccal visszafordult, majd újra elindult.
- Mindegy, hisz úgyis várod. - lassan le kellene állítanom magam, ha a férfiasságomat épségben szeretném tartani.
- Csak keresztapa szeretnél lenni?!
Megmondtam...
- Az is - rávigyorogtam, mivel újra az oldalamnál sétált. Nem nehéz beérni.
Ahogy bementünk a házukba, belebokszolt a vállamba. - Vegyél vissza Adonis 2!
- Rendben Csipkerózsikám. - rávigyorogtam, miközben vállamat dörzsöltem.
Penny még nem volt itthon - már második otthonnak számítom - így a konyhapult elé ültem le, míg Olive fent... pakolászott?? Fogalmam sincs mit csinált. Meghallottam az ajtó nyílását, pár pillanattal később be is záródott.
- Trent! Te itt? Olive? - Penny kicsit mintha megijedt volna. A bevásárlótáskákat elvettem tőle és a pultra raktam.
- A szobájában. Azt mondta mindjárt jön.
- Rendben. - sorra kivette a zöldségeket, gyümölcsöket a táskából.
Úgy látszott Penny kicsit ideges lett. Vagy lehet csak nagyon izgult. Egyre hangosabban zárta be a szekrényajtókat, egyszerre pedig ott maradt a szoknyája. Figyelmeztetni se tudtam, ellépett, a szoknyája pedig ott maradt a szekrényajtónál.
- Úristen! - Penny azonnal megpróbálta takarni magát a cafatokban álló szoknyából.
Úriember módjára azonnal el is fordítottam a fejem, még kezemet is a szemem mellé kaptam, nehogy azt higgye Penny, hogy a szemem sarkából nézem. Akármilyen feltételezés lenne, nem tennék ilyet. Sokkal inkább a lánya érdekel.
- Szerintem felmegyek megnézem mit csinál eddig Olive.- felálltam, de nem kellett sokat mennem, Olive a konyhaajtóban állt és leplezni próbálta a nevetését.
Ahogy a szobája ajtaja bezárult kidőlt a nevetéstől. Több se kellett, már én is társultam hozzá, a földön feküdtünk, könnyezett a szemünk is, de ne,m tudtuk abbahagyni. Egyszer csak szembefordultunk egymással és abbahagytuk.
- Jaj ne! Itt van apa! - Olive megfordult a bárszéken.
Az előbb vettünk magunkon erőt, hogy lejöjjünk.Penny barátja a szoknyás incidens után érkezett meg. Illedelmesen bemutatkoztunk meg minden.
Na jó. Mégis.. miért pont most jött Olive apja?! Igazából nem is ismerem. De akkor is!
A felnőttebbek ezennel vitázni kezdtek. Olive apja nem fedte felháborodott...féltékenységét.
Penny a végére annyira bedühödött, hogy elrontsa a bemutatkozós vacsorát, hogy a salátástál tartalmát Olive apjához vágta.
- Ezennel viszlát! - gyors lépésekkel a bejáratajtóhoz rohant, amit amennyire csak tudott kinyitott.
- Talán nem ma kéne beszélnünk a tetoválásról.
- Végül is... egy-két nap plusz mínusz már nem számít - Olive is kikerekedett szemekkel nézte a kisétáló apját, majd ahogy az anyja hangos csapással bevágta az ajtót utána.
- Azt hiszem nekem is ideje lenne indulnom. Viszlát! Örültem, hogy megismerhettem. - mosolyt se erőltettem az arcomra, mikor Penny barátjához fordultam.
Igazából... Azt hittem Penny magához illőbb férfit is találhatott volna. Ezen a napon egyre érdekesebb szavakat rakok össze. De visszatérve a barátra. Szinte kiejthetetlen a neve, leírni se próbálnám meg. Valószínűleg nem tudnám. De! Nem való Penyhez.
- Trent! - Olive meglepődött. - Várj! Fent hagytad a szobámban az izét...
Mivel mind vártunk mit akar mondani Olive, muszáj volt kitalálnia valamit.
- Tudoood...az izédet. A... A testápolód! - Na erre mindenkinek kikerekedtek a szemei.
- Nincs is testápolóm. - én hülye nem vettem észre, hogy Olive csak ki akar bújni az ezt követő pár perc alól.
- Akkor a tusfürdőd vagy mid.
- Jaj tényleg! - menteni a menthetetlent... lehetetlen. - Tudják, egyre jobban érzem magam itthon.
- Úristen! Ez nagyon ciki volt! - suttogta Olive, mikor bezárta a szobája ajtaját.
Hogy biztosra menjünk, nem lesz kínos az estéből hátralévő idő Olive-nak, kicsit fent maradtunk és a tetoválás témát bocolgattuk.
- De mégis hogy lehetne rávenni?
- Te még mindig nem jöttél rá miért nem engedi?
-Honnan kéne tudnom?!
- Mivel neki is van. - Olive először összeráncolta a szemöldökét. Átfuthatott az agyán pár gondolat és nevetni kezdett. - Igenis van. A szoknyás esett miatt láttam. A csípőjén van egy G betű.
- Mi van? - úgy látszik mégis kezd hinni nekem. - Már értem.
Gordon...hát persze! Olive apját így hívták.
- Amit mondott saját tapasztalatból tudta elmesélni. Meglehetősen annyi volt, mint mi most. Ajj ne... Azt hiheti miattad akarok tetoválást, mivel nem mondtam a mintát sem.
- Nyugi. Nem kell nekem tetoválás. Ha lehet mellőzhetnénk is a dolgot. Tudod, nekem így is-úgyis tetszel. - vigyorogtam, Olive pedig csak a szemét forgatta.
Tovább gondolkozott, közben a tekintetem az éjjeliszekrényén lévő testápolóra irányult. Annyira beletemetkezett a gondolataiba, hogy észre se vette ahogy odamentem, elvettem a tubust, csak akkor nézett rám, amikor meghallotta a kupak nyitásának hangját.
Ujjamra pici krémet nyomtam, orrához érintettem, miközben vigyorogva megszólaltam:
- Kipróbáljuk? Csak, hogy meggyőződjünk arról, hogy ha itt az ideje akkor ne legyen illúzióromboló a nevetésed.
Trent
Egyre jobban beékelődött a fejembe a tudat, hogy Olive már nincs együtt Josh-al. Sőt.
Már több hónapja. Mégse merek közeledni felé. Félek, ha mégse alakulna jól közöttünk ez a fajta kapcsolat, akkor újra elveszítene egy újabb barátot.
- Anyát még nem vetted rá véletlenül a tetoválásra?
- Mi? Ja... rajta vagyok az ügyön. Nem könnyű eset anyukád. - válaszoltam, ő pedig egy amolyan ,,tényleg? Észre se vettem" pillantással megmosolyogtatott.
Ettől függetlenül nagyon bírom Olive anyját
- Gondolkodtam... Arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek a sírjához.
Olive nem lepődött meg kijelentésemen. Sőt, mintha nyugodtabb lenne.
- Mikor voltál kint utoljára? - a kínai kajásdobozban turkált a pálcikával.
- Két hete. Te?
- Egy... Mégis bűntudatom van. - abbahagyta a turkálást és inkább kinézett az ablakon.
Ahogy megettük a ennivalónkat kidobtuk a dobozokat és sétáltunk a parkban. Míg folyamatosan beszélgettünk, egy témában túlságosan is beleéltem magam, így észre se vettem, hogy Olive megállt a virágot áruló idős nő előtt. Pár méterrel tőlük figyeltem, ahogy kiválaszt két nagy fehér virágú csokrot, bennük egy-egy piros rózsával. Egyensúlyozva a két csokorral elővette a pénztárcáját. Amíg a nő a visszajárót kereste Olive arcvonásai megenyhültek, tovább nézte a többi virágot, majd felvett két szál fehér rózsát. Megmutatta az idős nőnek, mondott valamit és hozzám sietett.
- Nagyon kedves volt. Bár nem értem miért köszönte meg, mikor csak pár font maradt nála. - Átnyújtotta nekem a két nagy csokrot, mivel természetesen nem kell külön megkérnie, hogy segítsek neki.
- Minek is ez a két óriási botanikus kert? - mosolyogtam.
- A sírra. - Olive néha visszatekintett, miközben a virágot áruló idős nő tovább figyelte.
A temetőben pár percre eltűnt Olive, így kicsit gondolkozhattam, ahogy ezt szokás a temetőben. Legfőképpen a miért járt az eszemben.
- Nem tudom hogy vagy vele, de én nem szeretek egy betonhoz beszélni... - újra az oldalam mellett állt Olive. Pár perc múlva mikor ránéztem már nem voltak a kezében a fehér rózsák. Bizonyára April sírjához mehetett.
- Győzzük meg Pennyt, hogy a tetoválás 100%-ban egészséges, mutatós, önjel, meg ilyesmik. Mondjuk még mindig nem értem miért akarod annyira. - ahogy Olive utolsó mondatomnál elém állt folytattam a mondókám. - Majd ha akarod elkísérlek és kenegetem a kis sebecskéd az oldaladon. Remélem nem vagy csikis. Nagy kár lenne, ugyanis elveszne az élvezet. - tetőzésképp kacsintottam egyet. Persze Olive azonnal hátat fordított, hogy ne lássam ahogy még jobban pirosodik az arca. Elvigyorodtam és úgy döntöttem nem menekül a téma elől.
- Képzeld el, ahogy előveszem a testápolót, lecsavarom a tetejét, rányomom az ujjamra és a bőröddel találkozik. Fogadjunk még nagyobb Adonis lennék a szemedben.
- Csak tudd... Testápolóval egyáltalán nem szabad érintkeznie, míg be nem gyógyul - mondatára piros arccal visszafordult, majd újra elindult.
- Mindegy, hisz úgyis várod. - lassan le kellene állítanom magam, ha a férfiasságomat épségben szeretném tartani.
- Csak keresztapa szeretnél lenni?!
Megmondtam...
- Az is - rávigyorogtam, mivel újra az oldalamnál sétált. Nem nehéz beérni.
Ahogy bementünk a házukba, belebokszolt a vállamba. - Vegyél vissza Adonis 2!
- Rendben Csipkerózsikám. - rávigyorogtam, miközben vállamat dörzsöltem.
Penny még nem volt itthon - már második otthonnak számítom - így a konyhapult elé ültem le, míg Olive fent... pakolászott?? Fogalmam sincs mit csinált. Meghallottam az ajtó nyílását, pár pillanattal később be is záródott.
- Trent! Te itt? Olive? - Penny kicsit mintha megijedt volna. A bevásárlótáskákat elvettem tőle és a pultra raktam.
- A szobájában. Azt mondta mindjárt jön.
- Rendben. - sorra kivette a zöldségeket, gyümölcsöket a táskából.
Úgy látszott Penny kicsit ideges lett. Vagy lehet csak nagyon izgult. Egyre hangosabban zárta be a szekrényajtókat, egyszerre pedig ott maradt a szoknyája. Figyelmeztetni se tudtam, ellépett, a szoknyája pedig ott maradt a szekrényajtónál.
- Úristen! - Penny azonnal megpróbálta takarni magát a cafatokban álló szoknyából.
Úriember módjára azonnal el is fordítottam a fejem, még kezemet is a szemem mellé kaptam, nehogy azt higgye Penny, hogy a szemem sarkából nézem. Akármilyen feltételezés lenne, nem tennék ilyet. Sokkal inkább a lánya érdekel.
- Szerintem felmegyek megnézem mit csinál eddig Olive.- felálltam, de nem kellett sokat mennem, Olive a konyhaajtóban állt és leplezni próbálta a nevetését.
Ahogy a szobája ajtaja bezárult kidőlt a nevetéstől. Több se kellett, már én is társultam hozzá, a földön feküdtünk, könnyezett a szemünk is, de ne,m tudtuk abbahagyni. Egyszer csak szembefordultunk egymással és abbahagytuk.
- Jaj ne! Itt van apa! - Olive megfordult a bárszéken.
Az előbb vettünk magunkon erőt, hogy lejöjjünk.Penny barátja a szoknyás incidens után érkezett meg. Illedelmesen bemutatkoztunk meg minden.
Na jó. Mégis.. miért pont most jött Olive apja?! Igazából nem is ismerem. De akkor is!A felnőttebbek ezennel vitázni kezdtek. Olive apja nem fedte felháborodott...féltékenységét.
Penny a végére annyira bedühödött, hogy elrontsa a bemutatkozós vacsorát, hogy a salátástál tartalmát Olive apjához vágta.
- Ezennel viszlát! - gyors lépésekkel a bejáratajtóhoz rohant, amit amennyire csak tudott kinyitott.
- Talán nem ma kéne beszélnünk a tetoválásról.
- Végül is... egy-két nap plusz mínusz már nem számít - Olive is kikerekedett szemekkel nézte a kisétáló apját, majd ahogy az anyja hangos csapással bevágta az ajtót utána.
- Azt hiszem nekem is ideje lenne indulnom. Viszlát! Örültem, hogy megismerhettem. - mosolyt se erőltettem az arcomra, mikor Penny barátjához fordultam.
Igazából... Azt hittem Penny magához illőbb férfit is találhatott volna. Ezen a napon egyre érdekesebb szavakat rakok össze. De visszatérve a barátra. Szinte kiejthetetlen a neve, leírni se próbálnám meg. Valószínűleg nem tudnám. De! Nem való Penyhez.
- Trent! - Olive meglepődött. - Várj! Fent hagytad a szobámban az izét...
Mivel mind vártunk mit akar mondani Olive, muszáj volt kitalálnia valamit.
- Tudoood...az izédet. A... A testápolód! - Na erre mindenkinek kikerekedtek a szemei.
- Nincs is testápolóm. - én hülye nem vettem észre, hogy Olive csak ki akar bújni az ezt követő pár perc alól.
- Akkor a tusfürdőd vagy mid.
- Jaj tényleg! - menteni a menthetetlent... lehetetlen. - Tudják, egyre jobban érzem magam itthon.
- Úristen! Ez nagyon ciki volt! - suttogta Olive, mikor bezárta a szobája ajtaját.
Hogy biztosra menjünk, nem lesz kínos az estéből hátralévő idő Olive-nak, kicsit fent maradtunk és a tetoválás témát bocolgattuk.
- De mégis hogy lehetne rávenni?
- Te még mindig nem jöttél rá miért nem engedi?
-Honnan kéne tudnom?!
- Mivel neki is van. - Olive először összeráncolta a szemöldökét. Átfuthatott az agyán pár gondolat és nevetni kezdett. - Igenis van. A szoknyás esett miatt láttam. A csípőjén van egy G betű.
- Mi van? - úgy látszik mégis kezd hinni nekem. - Már értem.
Gordon...hát persze! Olive apját így hívták.
- Amit mondott saját tapasztalatból tudta elmesélni. Meglehetősen annyi volt, mint mi most. Ajj ne... Azt hiheti miattad akarok tetoválást, mivel nem mondtam a mintát sem.
- Nyugi. Nem kell nekem tetoválás. Ha lehet mellőzhetnénk is a dolgot. Tudod, nekem így is-úgyis tetszel. - vigyorogtam, Olive pedig csak a szemét forgatta.
Tovább gondolkozott, közben a tekintetem az éjjeliszekrényén lévő testápolóra irányult. Annyira beletemetkezett a gondolataiba, hogy észre se vette ahogy odamentem, elvettem a tubust, csak akkor nézett rám, amikor meghallotta a kupak nyitásának hangját.
Ujjamra pici krémet nyomtam, orrához érintettem, miközben vigyorogva megszólaltam:
- Kipróbáljuk? Csak, hogy meggyőződjünk arról, hogy ha itt az ideje akkor ne legyen illúzióromboló a nevetésed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése